Ha az első részt még nem olvastad: "(Már nem is) gyűlölöm (annyira) a répa-krumplit (1. rész)"

Ezen kívül a védőnő tájékoztatott arról, hogy a készételt 2 napon belül eheti meg a gyermek, tehát főzhetek négy adagot, és két ebéd és vacsora megvan belőle. De hol vagyunk még attól, hogy napi kétszer (főként ilyen elosztásban) főzeléket kapjon Áron? És ki mondta, hogy reggel belefér a napirendbe (valamint a baba is engedi nyűgösködés nélkül), hogy a konyhában tündérkedjek?

Ahogy ígértem a korábbi erről szóló bejegyzésemben, ezúttal beszámolok a hozzátáplálással kapcsolatos fejleményekről. A kezdetek óta lassan eltelik 3 hónap, nem mondom, hogy minden gördülékenyen megy, de összességében pozitív maradt a hozzáállásom, és talán a gyermeknek is jót tesznek a különféle táplálékok, lehet, hogy egyszer majd hízni is fog valamitől, de ennek egyelőre még nincs itt az ideje.

Mint sok más témával, ezzel kapcsolatban is nagy tévedésben éltem. A rózsaszín ködön kívül azért is vártam egy kisbaba érkezését, mert (az interneten) mindenhol azt láttam, hogy akik gyermek(ek)kel vannak otthon, azoknak oltári sok ideje van: blogot írni, főzőcskézni, sütögetni, kísérletezni, kötni, varrni, horgolni, hímezni, bütykölni, feltalálni, egyéb kreatív dolgokat művelni, majd vállalkozást alapítani, reklámozni, az ehhez kapcsolódó tevékenységeket végezni (levelezés, számlázás, könyvelés, adóbevallás, jó ég tudja, mi).

Sokaktól hallottam, hogy éjjelente Apa kelt fel a babához, ha valami nyűgje volt, illetve tápszeres táplálás esetén ő cumiztatta meg. (Esetleg felváltva.) Sőt a szülésfelkészítő tanfolyamon még az is elhangzott egy kispapa szájából, hogy éjszaka lefejt anyatejjel ő fogja etetni a csecsemőt, hogy Anya tudjon pihenni. Kérdés szintjén pedig az merült fel részéről, hogy adhatja-e a tejet dudlisüvegből. A válasz a svéd itatópohár volt. Legyenek szerencsések! (Kívánom ezt én.)

Amikkel kapcsolatban szintén annyi közhely kering, annyi fantasztikusan vicces videó forog az interneten, rengeteg szakértő és laikus mondja el róla a felfedezéseit, megállapításait, tapasztalatait. Mielőtt az ember nekiállna a saját csemetéjét gondozni, úgy érzi, már mindent tud a témában, egy igazi babasírás-elemző, és nem érheti meglepetés.

Sehogy. Hol jut, hol nem. Egyre kevesebb. A kérdést párom baráti társaságának hölgy tagja, egy Áronnál 5 hónappal idősebb fiúgyermek édesanyja tette fel, amikor meglátogattak minket. Majd kijelentette, hogy tiszta szőr a lába, és elég régóta nem sikerült hajat mosnia.

Néhányan megrökönyödnek, sokan aggódnak, páran pedig nevetnek, ha a csecsemőjük éppen egy addig számukra ismeretlen hanghatást (vagy testi jelzést) produkál. Bizony érdekes dolgok sülhetnek ki belőle. Mint az alábbiak.

Korábban írtam már a szoptatással kapcsolatban felmerült nehézségeinkről. Nem gondoltam volna, hogy ezt lehet még fokozni. A fenti egyenlet végeredménye tulajdonképpen az, hogy eltűnt a tejleadó reflex. Hol van, hol nincs. (Egyszer volt, hol nem volt.) Van, hogy néhány másodpercen belül beindul, van, hogy 40 percig sem. (Bár addig már nem próbálkozok.) És előfordul az is, hogy egyáltalán nem működik. Persze így is tud vételezni a manó némi tejet, de közel sem annyit (mondja a szakirodalom), mintha lenne. Viszont úgy tűnik, hogy táplálót, ahhoz mindenesetre (meglepő módon!) elegendőt, hogy nappal 1,5, éjszaka 7,5 órát aludjon.

Kolleganőm – ha szabad így fogalmaznom annak ellenére, hogy bizonyos szempontból felettem valónak is tekinthető – panaszkodott állandóan arra, hogy kislányával otthon tartózkodva folyamatosan unatkozik. Pedig egy intelligens nő, és minden nap eljártak pl. ebédelni városuk krémjével.

Miután több tünetet is észleltem, és eléggé idegesítettem saját magamat, rájöttem, hogy a szoptatás is tulajdonképpen egy menstruáció nélküli állapot. Olyan, mint a klimax. Így aztán már nem csodálkoztam az alábbiakon.