Szokásomhoz híven majdnem úgy kezdtem a bejegyzést, hogy mi az, amit nem szeretnék elmondani a címmel kapcsolatban. De miért is tenném, amikor úgyis elmesélem? Áron úgy 2 éves lehetett, vagy talán még annyi sem, amikor egyik este a hagyományos fürdetési program zajlott. Egy kivétellel, hogy nekem valahova el kellett mennem, vagy valamim nagyon fájt, és megkértem páromat, hogy vegye ki a gyermeket a vízből, és vigye a pelenkázóra.

Eddig ugye nem is lenne semmi probléma. De amikor öltöztetem, sír. Már nem egy csecsemő, megszokott mindent, szépen beszél. Mi lehet a gond? Keservesen rí, visszavetkőztetem, annyit mond, hogy valami fájdalmat érez. Hiába tudja már összetett mondatokban kifejezni magát, az ismeretlen érzést mégsem tudja azonosítani és leírni. Hát egy ekkora gyerekkel sem túl könnyű még.

Látom, hogy a hónalján meg a nyakán vörös foltok jelentek meg. Nem tűnik bárányhimlőnek, de ki emlékszik már arra, amikor nekem volt. Más kisbabán meg nem figyeltem még meg. Telefonáljunk az ügyeletre? Ki tud segíteni? Felhívom az ügyeletes orvost, elmesélem, amit tudunk. Kérdezgeti, hogy nem használtunk-e valami új mosószert, öblítőt, tusfürdőt, bármit. Ezeket már én is végigpörgettem magamban, és nemleges választ adtam.

Általában nem változtatok a jól bevált szereken, főleg, hogy még mindig egy viszonylag csöpp gyermek is van a háztartásban. Egyébként is igyekszem odafigyelni arra, hogy mi miket tartalmaz, és a márkás termékeket is előnyben részesítem. Nem azért, hogy nagyzoljak, hanem azért, mert azokban jobban megbízom. Persze van olyan drogériai termék, amiben a saját márkás lett a nyerő, de azt is igazoltan jó minőségűnek ítélem.

Áron nem evett semmi újdonságot, nem csináltunk semmi különlegeset. A testén máshol nem jelentkeztek ezek a tünetek. Párom még tárcsázza az egyik kétgyermekes ismerősünket, aki ráadásul egészségügyben dolgozik. Vele is gondolkodunk még egy kicsit, aztán ugyanarra jutunk, mint amit a doktornő is javasolt, hogy kenjük be mindenesetre valami hidratáló krémmel, aztán ha másnapra sem múlik el, keressük fel a háziorvost.

Egy babákra is ajánlott és külön „baby” címszóval is rendelkezésre álló termékre esett a választásunk. A kisfiú szépen lassan megnyugodott, a foltok később mintha halványodtak, csökkentek volna. Másnapra nem volt semmi baja.

Viszont hajnalban rájöttem az okra. Apuka fürdés előtt vacsorát készített, és erős paprikát vágott. Annyira hirtelen kértem meg, hogy vigyázzon a gyerekre, és tegye arrébb, hogy „elfelejtett” (vagy nem volt ideje) kezet mosni. És a jó ki kapszaicines mancsával végigfogdozta a baba felsőtestét, illetve több helyen megtámasztotta. Ezeket a pontokat jelölték a vörös nyomok.

Szegény bébit ezek után még jobban sajnáltam, hiszen el tudom képzelni, hogy egy a felnőtteknek is több mint kellemetlen érzet mennyivel erősebben jelentkezhet a piciknél. Azóta is emlegetjük ezt az incidenst. De legalább sikerült felderíteni, és nem molyolunk azóta is azon, hogy vajon mi okozhatta ezt a rövid, ám annál „égetőbb” galibát.

Folytatás hamarosan!