Míg Áronnál az volt a sláger, hogy volt egy jó időszaka, vagy inkább néhány perce, órája, aztán rögtön csapott az ellenkezőjébe, most mintha valahogy fordítva működne. Persze lehet, hogy ez hozzáállás kérdése is, hiszen mindent meg lehet másik nézőpont felől is közelíteni.

Eredendően nem valami komoly témával kívántam foglalkozni, mindössze a gyermek azon időszakára próbáltam egy megfelelő címet találni, amikor folyamatosan mindenre rámutat, és közben makog-nyökög, de leginkább azt mondogatja, hogy „eee”, „eee”, esetleg „ééé”. Ismerős? Nem csodálom!