Ugróbéka

Ugróbéka

Hozzátáplálás elkezdése 5 hónaposan

2018. július 05. - Ugróbéka anyukája

6 hónaposan rengeteg változás áll be a baba életébe, amivel valamilyen módon szembe kell néznie. Biztosan nem könnyű neki alkalmazkodni a különböző körülményekhez, a fejlődő agyi képességeihez, és az egyelőre fennálló mozgásbeli korlátaihoz. Hogy csak néhány dolgot említsek, ami hirtelenjében eszembe jut (korábban innen-onnan csipegetve): 6 hónapos koráig kéne a csecsemő ruháit vasalni, evéshez használt eszközeit kifőzni, játékait lefertőtleníteni; ekkor kellene megkezdeni a hozzátáplálást, ugyanakkor bevezetni étrendjébe a glutént; a mózest követően sportkocsiba költözik, és rosszabb esetben babaúszásra is most jut el először. Például.

Ráadásul egyre nehezebben viseli a megszokottól eltérő rítusokat. Félő, hogy egy későbbi kóstolgatásnál már jobban idegenkedik a kanáltól (eddig nem ismert étkezési mód), a pürék állagától és az ételek ízétől. Szerintem nem véletlen, hogy manapság sok babát kínlódva és „későn” tudnak átirányítani a normál táplálkozásra, amikor már egy „kisujjból szoptató” anyának is elszakad a cérnája a folyton rajta csüngő tipegőtől. 

Mindebbe belegondolva és figyelembe véve a szoptatással kapcsolatos nehézségeinket is, én korábban szerettem volna elkezdeni az „elválasztást”. Már a 3 hónapos státuszvizsgálaton kérdeztem a védőnőt, hogy mikor vezethetek be „szilárd” ételeket. Kicsit megdöbbent, mert nem tudta, hogy ennyire súlyos a helyzet nálunk, de aztán mondta, hogy 4 hónapos kor előtt semmiképp. Aztán a következő alkalommal, mielőtt bármi kellemetlen kérdést feltehettem volna, egyből „letámadott”, hogy Áron milyen szépen gyarapodott. Természetesen maradtunk a kizárólagos anyatejes táplálásnál, meg sem mertem szólalni. 

Majd eltelt még egy hónap, féltem és bizakodtam is. Már nem akartam tovább várni. Sok helyről kaptam megerősítést, hogy egy kis gyümölcstől semmi baja nem lesz a gyereknek. Haladni szerettem volna, kis lépésekben, de tartottam tőle, hogy megint lebeszélnek. 

Aztán a rendelőben elhangzott a várva várt mondat: „Akkor elkezdjük a hozzátáplálást!” A védőnő már hozta is a táblázatot, hogy mikor mit adhatok. Nem tudtam, hogy aggódjak vagy örüljek. Hiszen ez volt a szándékom. De a bébi egy hónap (illetve egy héttel kevesebb) alatt alig hízott valamit. Megdöbbentem. Minden nap több kakis pelenka, volt, hogy naponta kétszer úsztunk is benne… Azok az óriási méretű bukások… Ugye nem beteg? 

Próbáltam nyugtatni magam, hiszen már megkétszerezte a (nem túl nagy) születési súlyát. De akkor is létezik egy minimum, amit meg sem közelítettünk. Állandóan refluxot emlegettem, orvosokat, a családom pedig csak ideges lett tőlem, és elég határozottan kértek, hogy Áron helyett legalább ne legyek hipochonder. Túltettem magam rajta, és aztán az indok, ami miatt engedélyt kaptam, nem befolyásolta a hozzátápláláshoz való hozzáállásomat. Lelkesedtem. 

Az első kísérletek nem voltak túl biztatóak. Azon túlmenően sem, hogy közvetve is megőrültem az almakereséstől. Almát májusban! Honnan?! A téli alma már rég elfogyott, a nyári még sehol, de nem is adnék olyan savanyút. Piac körbeszagolva, az almások már nem árulnak. Osztrák vagy lengyel. Jó kis permetes. Elöntött minket az import. A parkolóban mérgemben lerohanom az árust, kezeletlen-e a Jonagoldja, mert a „rajtam lógó” csecsemőnek lesz. Persze, de mossam meg hámozzam meg. Kitollasodtam? Adjon egy kilót! 

Én ezt meg nem etetem a gyerekkel. Páromat megkérem, vegyen a nagyáruházban magyar Goldent, de lehetőleg személyesen ellenőrizze a származását… Gyönyörű csomagolás, négy alma, szabolcs-szatmári. De mégiscsak egy olyan boltból való, ahol mindent lespriccelnek, hogy szebben és tartósabbnak nézzen ki… Kóstolhat a gyerek konzervet is, aminek abszolút nem vagyok híve. Viszont a fentieknél talán még jobb. Gyors utánajárás az interneten, telefon Apának, hogy milyen márkát válasszon. Pici, viszont drága. Az idegbaj kerülget, miért nem kaphat a bébi répát? Annak mindig virul a szezonja! 

Előbb-utóbb úgyis meg kell ismerkedni a mérgekkel. Ám 6 hónapos kor előtt? Az anyatejjel is megy át minden bizonnyal némi káros anyag, még ha az ember lánya igyekszik is kerülni minden mesterséges színezéket, ízezéket, hosszabbítót, nagyobbítót, stb. Igen, alaposan lemosom a lengyel Jonagoldot, eltávolítom a héját, megízlelem. Nincs keserűség, finom. (Pedig édes.) Először úgyis csak keveset kap. Majd szól, ha nem tetszik neki vagy a szervezetének. Valamit enni kell. 

Hétvégén avatjuk, hogy Apa segíteni tudjon (szórakoztatni, amíg elkészül). Jó hír, hogy nem köpi ki. Először nyilván furcsa képet vág. De mintha ízlene neki. Több nem megy le, bár még nem is kell. Legközelebb sem jutunk előrébb. Nehezebb lesz, mint gondoltam. Eddig bármit (vitamin, tea, orvosság) szépen megevett kanálból. 

Aztán már hosszú hétvége utáni kedd. Anya reszel. Áron nem rajong. Valami bevillan. A tejből is először a szomjoltó rész váltódik ki. Iszunk egy kis vizet. És lám: elfogy a negyed alma. Haladunk. Gyönyörűen eszik, alig maszatol. Ügyes kisfiú. Meg éhes. (De szopizni utána már nem hajlandó… Vannak problémák.) 

Én pedig két új dolgot tanulok: 1. Az alma fog. 2. A turmixgép nem bír el a (felnőtteknek tökéletes) rizzsel. Utóbbi egy leégett motorba került. 

Örültem, mint majom a farkának, amikor szépen lassan Áron elfogyasztott egy fél almát egy fél cicivel. Jóllakottnak tűnt. Megyünk tovább. Közben matekozok, olvasgatok, agyalgatok. A baba az almától nem fog hízni. Hiába mondják, hogy jó fogyókúraszer, nálunk az egész család csak megéhezik tőle. Valami még kéne hozzá. Nem konzervbarack, és nem is a védőnők által még mindig elsősorban ajánlott háztartási keksz (az ég mentsen meg tőle, vagyis a gyereket!). Még nem akarok neki glutént sem adni. Jó a krumpli, őt nem is zavarná, de már most terelném a „normál” étkezés felé. Alapesetben mi sem eszünk a burgonyához almát. 

Mint derült égből a villámcsapás: a RIZS! Semleges, elég laktató, viszonylag könnyen emészthető, a legkevésbé allergén. A pehelynél egyszerűbb és gazdaságosabb a szemes változat. Megfőzöm, lehűtöm, turmixolom. Turmixolnám… Az eredményt lásd fent. Amúgy kiváló ötlet. Csak az a sok ragacsos, vizes, keményítős beton… kifogott a gépen. Nem adom fel. Internet, család, ismerősök. Más is járt már így. Nem is olyan sovány vigasz. 

Új masina (túlhevülésvédelemmel), vigyázok rá, hatszoros víz. Viszi, mint az álom. Ötszörössel is kipróbálom. Kicsit jobban rátapad, de maradhat. Egy jégkockányi, majd kettő a gyümölcsbe. Csodát ne várjak. Hamar kiderül, hogy így is kell még a tej utána. Valahogy így néz ki a HOZZÁtáplálás. Később zengek az étkezés(ek) kiváltásáról is.

Előkészületben: "Álom, álom, édes Áron"

 

A bejegyzés trackback címe:

https://ugrobeka.blog.hu/api/trackback/id/tr7414094469

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása