Ha az első két részt még nem olvastad: "Csípős sztori (1. rész)"; "Csípős sztori (2. rész)"
Szomorkodtam, hogy feleslegesen fáradtam, és még mindig rengeteg bizonytalanság lakozott bennem. Aztán ezek maguktól oldódtak, és mindenre – mint általában anyukaként – magamnak kellett megoldást találnom. Ám ezeket most megosztom veletek, hátha tudok valakinek támogatást nyújtani vele.
A terpeszpelenka elsőre egy kicsit kipirosította a baba érzékeny bőrét, de este, mielőtt újból feladtam, kicsit behintőporoztam, és onnantól hozzászokott. Érdemes figyelni arra is, hogy a tépőzárak alső vége néha kicsit „vág”, ezt igyekezzünk úgy beállítani, hogy az a fele érjen a bébihez, ahol simább. (Remélem, érthető voltam.) Egyébként szólni nem szólt miatta, én vettem észre a karcolást a combján.
Hideg évszak lévén nekünk abból nem adódott gondunk, hogy bepállik, vagy az izzadságtól tovább vörösödött volna a bőr. Erre azt tudom javasolni, hogy valami rövid nadrág fölé kell adni, bár ez is pamut, úgyhogy lehet, hogy egy-két hintőporozással önmagában is elég és nem bántó. Én úgy taktikáztam, hogy body fölé adtam, mert így nem kellett újból még nagyobb kombidresszeket beszerezni, amikből épp előtte táraztunk be. Ennek megfelelően csak rugdalózóból kell eggyel nagyobb méret. De ha pont ruhavásárlás előtt vagytok, akkor body alá is lehet adni.
Szerintem az sem lényeges, hogy valami tartsa, nyáron akár az egész ruházat fölé is feltehető. Vagy tavasszal nadrágra, főleg, ha nem „szégyellitek”. Márpedig miért tennétek, hiszen ez a gyermek egészsége miatti szükséges „rossz”? Én a legnagyobb kapható méretet láttam jónak, és ezt a védőnői súlymérés is alátámasztotta. A tépőzár félig túl-, vagy alulcsatolásával némiképp állítható a szélesség. Arra azért ügyeljünk, hogy lehetőleg „egyenesen” legyen a gyerek lábai között.
Bár több helyen olvastam, nekünk sajnos nem ajánlottak tornagyakorlatokat. A védőnő érdeklődésemre azt felelte, hogy azzal nem teszek semmi rosszat, ha bicikliztetem, vagy kifelé köröztetem, de valójában a terpeszpelenka a gyógyír a problémánkra. Aminek mibenlétét azóta sem igazán sikerült megfejtenem. A bal csípője nem fejlődött úgy, mint a jobb, valami ilyesmi.
Ugye ebben a hacukában a hasra letevés csak esetlegesen pelenkázások alkalmával, illetve fürdetésnél valósulhatott meg, ha éppen volt rá érkezés, eszembe jutott, vagy nem véltem úgy, hogy emiatt kiadja az egész elfogyasztott tejadagját. Tehát nem adódott annyi alkalom, ennek ellenére nagyon erősnek gondolom Annát. Azt hiszem, azt már büszkén említettem, hogy 5 hetesen az alkaljára támaszkodva forgatta a fejét. (Megtaláltam!) Ez Áronhoz képest hatalmas teljesítmény, aki még hetek, hónapok múltán is ordított hason.
Nyilván terpeszpelenkában nem fog tudni oldalra fordulni, pláne átfordulni, noha az egyik oldalra már előtte dőlt, és egy pelenkacsere során a másikra is megtette. Ezekre az eseményekre még várni kell, de egy ekkora babának még éppen elég nézelődni is, előbb-utóbb tényleg be fogja hozni a „lemaradását”, ha egyáltalán beszélhetünk ilyenről.
Én azt sajnáltam még, hogy nem tudom letenni Annát az oldalára aludni, hiszen ahogy Áronnál, nála is ezt a módszert alkalmaztuk ezidáig. Kénytelen volt megszokni, hogy a hátán kell szundítania, és csak a fejét tudta elfordítani egyik vagy másik irányba, ha el akart pihenni. A pólyát viszont hagytam rajta addig, amíg ki nem rúgta magát belőle, illetve ő előbb inkább kinőtte óriási méreténél fogva.
Nálunk igazából egy napig tartott, amíg hozzászokott a pici a terpeszpelenkához. Addig gyakrabban kéredzkedett mellre, nem is értettem, miért, amíg rá nem jöttem, hogy ez neki egy hatalmas újdonság, furcsaság, és időre van szüksége, amíg megszokja, hogy folyamatosan igazítja valami a lába állását, és némiképp gátolja a mozgását. Ha ez előre megfordul a fejemben, akkor biztosan fokozatosan vezettem volna rá. Például először csak délelőtt lett volna rajta, aztán délután, és a harmadik napon éjszakára is.
Mert azt már elfelejtettem, hogy egy kisbabánál erre nagyon kell ügyelni, hogy mindent csak szépen lassan fogadtassunk el vele, hogy legyen ideje a megbarátkozásra. Anna meg általában nem egy hangos tiltakozó, úgyhogy ez csak később ugrott be. De ahogy anyukám mondta, ha csupán ennyivel megúsztam a rászoktatást, akkor jó volt ez így hirtelen is. Annyira hangsúlyozták, hogy éjjel-nappal kell viselni, és minél hamarabb el szerettem volna kezdeni a hatás érvényesüléséért, így eszembe se jutott ideig-óráig levenni róla.
Folytatás hamarosan!
