Ugye Áron nagyjából 7 hónapos kora óta éjszaka kétszer kel enni. Nem mindig, de általánosságban ez mondható el. Szerencsés az eset, amikor megúszom eggyel, bár a múltkor például hiába szopizott 2-kor és utána már csak reggel 8-kor, mivel az éjjeli után kb. még egy óráig csak forgolódott, kutyázott, néha felsírt, és olykor pukizott. Nem valami pihentető!
Van az a vicc, amikor a teniszmeccsen az egyik néző odaszól a szomszédjának:
- Hát az a lány meg hogy néz ki?!
- Az nem lány, hanem fiú!
- Honnan tudja, maga az apja?
- Nem, én az anyja vagyok!
Megunhatatlan téma – legalábbis részemről. Talán ott hagytam abba legutóbb – vagy az lenne a soron következő gondolat –, hogy vacsorára nem jött be a főzelék (kb. 7 hónaposan). Védőnő is javasolta, de mi már előtte próbáltuk, tologattuk, kísérleteztük, hogy mikor mit adjunk. Volt, hogy úgy jött ki, fürdés előtt szinte közvetlenül (kis időt még mindig várunk, hogy ne legyen gond belőle) kapott egy adagot, majd fürdetés után szopizott Áron.
Korábban már szóltam róla, hogy a szülésfelkészítő tanfolyamon (ha jól emlékszem, kifejezetten a gyerekgyógyász doktornő) arra buzdítottak minket, hogy próbálkozzunk. Bár kézenfekvő és hívogató, hogy az internetbe kapaszkodjunk, és onnan merítsünk megoldásokat a problémáinkra, mégis inkább hagyatkozzunk a megérzéseinkre. (Már, ha vannak – teszem hozzá.) Mert minden gyerek más, egyedi és megismételhetetlen.
Ha az első részt még nem olvastad: "Amiért irigylem a tápszeres babák anyukáit (1. rész)"
Ezen kívül mást nem tesz. Ahogy párom szokta mondani: „Annyit ér, mint döglött lónak az aszpirin.” Csak hogy csúnyát ne ejtsek ki a számon. Beszerezte(tte)m még egy svájci, gyógynövényes, hatóanyag nélküli port, az legalább leforrázva jóízű volt és frissítően hatott. Aztán, hogy a sok házi gyógymód közül melyik, vagy az idő mulasztotta el a fájdalmat, nem tudom, de elég soká szenvedtem vele.
Mint ismeretes, mi is rengeteget kínlódtunk a szoptatással, ha Áron jobban elfogadja, eddigi legnagyobb problémánknál át is tértünk volna a tápszerre. Persze összességében örülök, hogy erre nem került sor. Ugyanakkor mindig is bujkált bennem a kisördög, és sok nehézségnél szúrt szemet, hogy néha mennyivel egyszerűbb lenne az életünk egy kis porhígítással.
Ha az első részt még nem olvastad: "Amivel nem értek egyet (1. rész)"
A harmadik, ami piszkálja a csőrömet, a neveléssel kapcsolatos. Bár még bőven nem tudhatjuk, hogy ilyen téren hogyan teljesítek (teljesítünk), már most vannak elveim (ha-ha!), és csóválom a fejem, ha nekem nem tetsző közhelyeket látok-hallok. Amit valaki elkezd, és a többi fejvesztve szalad utána… Mint a „fekete-fehér-igen-nem” játékban. Hogy nem szabad kimondani, hogy „NEM”.
Ahogy már többször említettem, rengeteg babás irományt tanulmányoztam, hatalmas mennyiségű cikket elolvastam a témában, ami sokszor nagy segítséget jelentett, többször csak még jobban elbizonytalanított, majd visszakanyarított az eredeti gondolatomra, néhányszor nem adott választ, olykor pedig csak felidegesített, untatott vagy éppen meglepett. Most azokat a szakmai álláspontokat szedtem össze, amikkel laikusként vitába szállnék.
Egy kisbabánál a legfőbb témák egyike a fogzás. Rengeteg kínlódnak, küzdenek vele ilyen-olyan módon. Ki nappal, ki éjjel, kinek nyűgös a gyermeke, másé ordít. Keveseknek adatik meg, hogy észre sem veszik a fogacskák érkezését. És ez többnyire inkább az első metszőfogakra vonatkozik, gondolom én. Segítség lehet a géllel kenegetés, a homeopátia és a ráolvasás (szerintem nagyjából egyenlő eséllyel). A legjobb pedig, ha a csecsemő rághat valami keményet (ide tartozik a székláb és az asztallap is).
A közösségi oldalakon mindenhol mosolygós képek, fényképezést nem hogy jól tűrő, de egyenesen élvező babák, 1 éves kor alatt nyilvános medencében pancsolás, strandolás, pár hetes, hónapos bébivel messzi kirándulások, séta a régió távolabbi pontján, autósülés, hajón alvás és még sorolhatnám. Nem mintha ezek közül mindet irigyelném (főként a velük járó kellemetlenségeket), de persze én is utazgatnék, fotóznék, vigyorognék, sőt ebben a rekkenő hőségben még úszkáltam is volna.