Ha az első részt még nem olvastad: "Körforgás (1. rész)"
Mi mondathatja még azt, hogy nem elég az anyatej? Például az esti nyűgösség, amikor a bébi akár órákon keresztül előadja a nagyáriát vagy a bömbölésrohamot. Ez egyfajta feszültséglevezetés náluk. Nevezik kólikának is, fogják hasfájásra, ki minek tulajdonítja. Annyi igaz lehet, hogy este kevesebb a tej, azt a legendát, hogy zsírosabb is, a babák nem feltétlenül ismerik, de ettől még nincs szükség este sem kiegészítésre.
Ha nagyon akarunk segíteni rajta, és nem szeretnénk lefekvés előtt félóránként, óránként kétszer-négyszer megetetni a csemetét, akkor egy reggeli, délelőtti fejésből származó tejjel megdobhatjuk az esti mennyiséget. (Bár jómagam tapasztalat híján azt nem tudom megmondani, hogy ez meddig szükséges, és hogyan lehet a későbbiekben elhagyni, de megoldásnak jól hangzik.)
Aztán azért is vélhetjük, hogy csekély a tejmennyiség, mert azt hisszük, hogy a csöppség csak azért sírhat, mert éhes. Pedig lehet nyűgös, fáradt, egyesek szerint unatkozhat is, érezhet már elég korán készülődő fogacskát, komolyabb időjárás-változást, vagy egyszerűen vágyhat babusgatásra. A jelzésére akár lehet megoldás a szoptatás, de ha mi erre étkezésként tekintünk – amit szívünk joga megtenni –, akkor játszhatunk vele ölbeli játékot, szórakoztathatjuk, cipelhetjük a fenekét, ringathatjuk, sétáltathatjuk, autóztathatjuk. Tehát a nyugtatásnak vannak más eszközei is, ám tényleg nem mindig a gyomorkorgás a ludas.
Az sem véletlen, hogy az asszonyok többnyire azokban az időszakokban hagyták abba az anyatejes táplálást, illetve érezték azt, hogy fogy a tej, amikorra a szakirodalom a növekedési ugrások előfordulását jelzi. Tehát nagyjából 3 hét, 6 hét, 3 hónap és 6 hónapos korban (bár utóbbi a korábbi etetési elveknek megfelelően már bőven benne leledzett az „elválasztásban”, így az már ebből a szempontból nem játszott).
Ilyenkor azonban nincs más teendő, mint a fent említett gyakoribb mellre tétel, ami maximum néhány napig szükséges, abszolút tartható. Ez lehet a megoldás még rövidebb időre akkor is, ha erősebb front vonul át felettünk, vagy ha valami kizökkentette a babát a napirendből, pl. oltás, védőnői státusz, látogatás, stb.
Beleszólhat a szoptatással kapcsolatos ellenérzésbe a mellgyulladás is, ami viszont egyáltalán nem utal kevés tejre, inkább túl sokra, hiszen azért tömődik el a tejcsatorna, mert a benne lévő tejmennyiséget nem szívta ki belőle a baba. Ez adódhat abból is, hogy többet aludt egyszerre, kimaradt etetés, de sajnos abból is, hogy nem szopott kellő hatékonysággal.
Ilyen esetben szoptatási tanácsadó (esetleg egy jobb védőnő) biztos tud segíteni a helyes mellre helyezésben, illetve szükséges lehet fejés, súlyosabb esetben kórházi géppel és kiegészítő antibiotikumos kezeléssel.
Amúgy viszont jómagam arra az álláspontra helyezkednék, hogy az elején nem olyan nagy probléma, ha rossz a szopási technika. Nyilván előnyösebb, ha kezdettől fogva szabályosan és szépen szopizik az újszülött, és erre törekedni is kell. De ha először csak próbálkozik, előbb-utóbb, ha éhes, biztosan rá fog jönni magától is a megfelelő pozícióra. Ehhez az kell, hogy minél többet kerüljön cicire, és lehetőleg ne kapjon pótlást, főleg nem cumisüvegből. C-fogással lehet neki segíteni, illetve nagyobb mell esetén a régi ollófogást is ajánlják.
Folytatás hamarosan!
