Áron másfél éves kora körül még mindig eléggé nehéz esetnek minősült, sőt manapság is előfordul – igaz, egyre ritkábban –, hogy délelőttönként fél-egy órát sírdogál. Ezt nem viseltem túl jól, és úgy gondoltam – minden jel is erre mutatott –, hogy jobb lesz neki két éves korától bölcsődében lenni…

Lehet, hogy egyedül vagyok vele, de amikor várandósságom alatt könyveket, cikkeket olvastam, nem láttam az éles különbséget (de még talán az átmenetit sem) a baba különféle megnevezései között, ami később elég kavarodást okozott az amúgy sem teljesen tiszta fejemben. Ugyanis rájöttem, hogy nem…