A nappali altatás (lekopogom) általában zökkenőmentesen megy. Kitapasztaltam, hogy melyik az az időpont, amikor el szokott szundítani a manó, így előtte 10-15 perccel teszem le, esetleg néhányat még fordul, de aztán lecsukja a szemét, és angolosan távozhatok is. (A fotel nyekergésére sem néz fel.)

Van az a vicc, amikor a teniszmeccsen az egyik néző odaszól a szomszédjának: - Hát az a lány meg hogy néz ki?! - Az nem lány, hanem fiú! - Honnan tudja, maga az apja? - Nem, én az anyja vagyok!

Mint sok más témával, ezzel kapcsolatban is nagy tévedésben éltem. A rózsaszín ködön kívül azért is vártam egy kisbaba érkezését, mert (az interneten) mindenhol azt láttam, hogy akik gyermek(ek)kel vannak otthon, azoknak oltári sok ideje van: blogot írni, főzőcskézni, sütögetni, kísérletezni, kötni,…