Nemrégiben még úgy kezdtem volna ezt a bejegyzést, hogy nem tudom, kinek a gyereke alszik éjszaka 12 órát, akár több részletben is, mert az enyém megközelítőleg sem. Aztán elkezdett hosszabban szundítani, már visszafeküdt akkor is, amikor fél hat, hat óra körül kelt először. Tehát haladunk ennek az irányába, bár lehet, hogy soha el nem érjük. Én már a jelenlegi állapottal is maximálisan elégedett vagyok.

6 hónaposan rengeteg változás áll be a baba életébe, amivel valamilyen módon szembe kell néznie. Biztosan nem könnyű neki alkalmazkodni a különböző körülményekhez, a fejlődő agyi képességeihez, és az egyelőre fennálló mozgásbeli korlátaihoz. Hogy csak néhány dolgot említsek, ami hirtelenjében eszembe jut (korábban innen-onnan csipegetve): 6 hónapos koráig kéne a csecsemő ruháit vasalni, evéshez használt eszközeit kifőzni, játékait lefertőtleníteni; ekkor kellene megkezdeni a hozzátáplálást, ugyanakkor bevezetni étrendjébe a glutént; a mózest követően sportkocsiba költözik, és rosszabb esetben babaúszásra is most jut el először. Például.

Hasznosnak tartom összegezni, hogy hány hónapos korban mit kell tudnia a kisbabának, hogy nagyjából legyen összehasonlítási alapja az embernek, és képben legyen az elvárt képességekkel. Ugyanakkor egyáltalán nem tartom bajnak, ha éppen valamiről a bébi 1-2 héttel lecsúszik, később kezdi, de ügyesebben csinálja. Ezek irányvonalak, viszont ahogy szól a közhely, minden gyerek más.

Bármelyik családban elhangozhat a kérdés, függetlenül attól, hogy rendelkeznek-e ír, hófehér bőrű és szeplős felmenőkkel, vagy sem. Utóbbi esetben a postás vizsgálata (szemrevételezése) is szükséges. Nálunk ez nem jött szóba, Apa csak akkor gyanakodott, amikor Áron haja néha becsomósodott, mert a mi levélhordónk rasztás (volt). :-)

Nem, sajnos nem úgy, hogy minden nap 10 órakor van a köztes étkezés. Vagy legalább a környékén, plusz/mínusz fél óra eltéréssel. Nem. Néhány napig sem. A kezdetektől próbáltam a 4É (evés, ébrenlét, alvás, énidő) [1] szerint megszervezni az életünket – több-kevesebb sikerrel.

Azt hiszem, nincsen rosszabb, bosszantóbb és fájdalmasabb kijelentés, meglátás egy szoptató kismama számára annál, mint amikor valaki azt mondja a babájára – főleg etetés után –, hogy „biztos éhes”, vagy megkérdezi tőle, hogy „Miért sírsz, éhes vagy?” Ez a nőember elevenjébe mar. Ő, aki kizárólagosan táplálja gyermekét, hogy az szépen nőjön és fejlődjön, ne tudná megadni neki a szükségeset? (Hiszen mindenki azt hangoztatja, hogy a tej mindig annyi és olyan összetételű, amire a bébinek szüksége van.)

Olvastam én a könyvekben az összes többi lényeges (és kevésbé lényeges) információ között az ún. növekedési ugrásról, de nem tulajdonítottam neki különösebb jelentőséget. Talán még alá sem húztam. A legrégebbi és egyben az általam legjobbnak ítélt olvasmányban pedig szó sem esett róla. Talán ezért is kerülte el a figyelmemet.

Talán az első hetekben nem is jelentkezett, vagy annyira mással voltam elfoglalva, és mindent nehézségként éltem meg (kb. egy hétig magamnál sem voltam), hogy észre sem vettem. De egyszer aztán feltűnt. Pedig már mindent evés utánra tettünk (pelenkázás, fürdetés), mert kitapasztaltuk, hogy éhesen annyira türelmetlen Áron, hogy semmit nem lehet vele kezdeni.

Amint már említettem, hosszú listát készítettem a szükséges babaholmikról, amiket aztán szépen lassan be is szereztünk. (Végül a babakocsi kérdésében is dűlőre jutottam magammal.) A legnagyobb részét kellő mértékkel hasznosítottuk, egy-két dolog akadt, aminek nem került sor a használatára, vagy csak keveset szerepelt a porondon. (Pl. tejtároló pohár – „lustaságomból”, svéd itatópohár – több ok miatt, stb.)

Ha az első részt még nem olvastad: „»Kis gyerek – kis gond, nagy gyerek – nagy gond« vagy »Minden nappal egyre könnyebb«? (1. rész)"

Persze az ördög nem alszik. Előfordul, hogy ismét igénybe veszed az internet segítségét, hogy kitalálj valamit a bébinek, hogy mégis megfejtsd a nyűgjét. A tanfolyamon arra bíztatott minket – csupa első szülőket – a nagyon kedves doktornő, hogy kísérletezzünk. Ahelyett, hogy a világhálón olvasnánk el három ellentmondásos (ezt nem részletezte, csak én teszem hozzá), általánosságokat és átlagokat tartalmazó oldalt. Mert minden kisbaba más. Ebben teljes mértékben igaza van. De kezdő nevelgetőként honnan tudnám, hogy egyáltalán mivel próbálkozzak? Ahhoz kell nekem valami kiindulópont, hogy az esetleges, felmerülő lehetőségeket megismerjem. Arra viszont nagyon hasznosak a cikkek, vélemények.