Ha az első két részt még nem olvastad: "Körforgás (1. rész)"; "Körforgás (2. rész)"
Tehát a vegyes táplálásra vissza- vagy inkább rátérve, van egy édesanya azzal a félelemmel, hogy nem elég a teje, és a szoptatás mellett – nyilván a fránya mérleg használatával – tápszeres pótlást ad a bébinek – legtöbb esetben a legegyszerűbb módon, dudlisüvegből –, majd pedig jómaga lefeji a még a mellében pangó tejet, amivel aztán vagy táplálja majd a gyermekét, vagy nem. Olyan is volt a környezetünkben, aki éjjel a tápszerrel kitűnően alvó gyermeke mellett felkelt fejni, hogy ne apadjon el a tej, és maradjon a közeljövőre is.
Valljuk be, akárhogy is nézzük, ez a legnehezebb ellátási mód. Hiszen rajtad a teher, hogy szoptasd a gyermeket, fenntartod a termelést fejéssel, közben készítgesd a tápszert, fertőtlenítsd az összes eszközt, amit közben használsz, de azért foglalkozz a gyerekkel is, és magadra is maradjon időd, a pihenésről, kikapcsoló tevékenységekről nem beszélve. Ezt, ha valaki egymaga viszi véghez, az biztos út a teljes kikészüléshez.
És akkor sem sokkal könnyebb, ha van segítség. De akkor megvan a lehetőség rá, hogy apa, valamelyik nagyszülő, testvér, vagy valaki forralja a vizet, keverje ki a tápszert, etesse a gyermeket, amíg te a másik részét végzed. Illetve vannak olyan férfiak is, akik szívesen teszik tisztába vagy fürdetik a babát. Ez nagy könnyebbség lehet.
Mégis valószínűség szerint felőröl ez a körforgás, aminek inkább valami más matematikai fogalmat kellett volna találnom, hiszen nem tart örökké, hanem egy bizonyos pont felé halad. Hiszen a fejés nem ugyanaz, mint a szoptatás. Nem az az inger, nem az a folyamat, nem az a kapcsolat. Ritka eset, ha valaki kizárólag fejéssel tudja ellátni a gyermekét, és le a kalappal előtte.
Én ugyanis a mindenféle ligákkal ellentétben továbbra is azon az állásponton vagyok, hogy az anyatej a gyermek számára a legjobb táplálék. És nem, nem lenne jobb, ha a mellből tápszer jönne (még szerencse, hogy erre nincs is lehetőség), hanem igenis előnyösebb, ha anyatejet kap, akár cumisüvegből is. Hiszen az anyatejet a természet állította elő abból a célból, hogy a lehető legtökéletesebb élelmet nyújtsa az ivadéknak. Aláírom, hogy a szoptatás nyugtathat, jó hatással van a babára és az anyára, de a leglényegesebb a szervezetet erősítő anyagok jelenléte a tejben.
A folyamatos tápszeres kiegészítéssel viszont a gyermek egyre többet fog enni a pótlásból, és egyre kevesebbet az anyatejből, akkor is, ha fordított az etetés sorrendje. Hiszen a cumisüvegből jóval kényelmesebben hozzá lehet jutni egy táplálóbb energiaforráshoz. Tehát a gyermek is inkább előtérbe fogja helyezni ezt az élelmezést, illetve érthető módon az édesanya is feleslegesnek és fárasztónak fogja ítélni a fejést az egyre csekélyebb mennyiségekért.
Tehát a tápszeres „kiegészítés” (ami legalábbis annak indult) szépen lassan aláássa az anyatejes táplálás lehetőségét. Így a tej előbb-utóbb tényleg elapad (mintha igaza lett volna az ijesztegetőknek), és a baba nem jut hozzá az abban lévő legfontosabb táp- és ellenanyagokhoz.
Ennek ellenére becsülendő ez az erőfeszítés, hiszen az is jobb a semminél, ha a baba legalább egy bizonyos ideig anyatejet (is) kap. Az is fejleszti az immunrendszerét, és az anyuka is megnyugtathatja magát, hogy (majdnem) mindent megtett, hogy szoptassa a bébijét.
Ugyanis az általam látottak, hallottak alapján a legritkább esetben történik az, hogy a tápszeres kiegészítést abbahagyja az édesanya, és kizárólagos anyatejessé válik a csemete. Mivel ehhez sokkal nagyobb elhatározásra, kitartásra és energiabefektetésre (na meg szemléletváltásra) van szükség, mintha alapból megpróbálták volna e nélkül orvosolni a (nem létező) problémát.
Ergo, akármilyen alakú is a grafikon, a végpontja a nulla. Véleményem szerint ezeket érdemes átgondolni akkor, amikor hozzákezdünk a pótlás adásának. Mert ha a célunk az anyatejes táplálás, akkor tényleg kövessünk el mindent érte, mielőtt a tápszeres dobozhoz nyúlnánk (az első pár nap még mindig kivétel!). Ha pedig semmiképpen nem érezzük magunkban az esélyt és az erőt, akkor lehet, hogy hiába nyuvasztjuk ki magunkat. Erre – azt hiszem – sok szülő rájön, és a második gyermekek sokszor már lehetőséget sem kapnak a szoptatásra. Pedig ennek a cikknek sem ez lenne a mozgatórugója.
És persze akkor sincs tragédia, ha tápszeren nő fel a gyermek. Hányan lettek szép nagyok tőle! Mondhatjuk azt is, hogy nincs semmi hátránya, ráadásul fejlesztik folyamatosan. Ugyanakkor azt azért nem tudhatjuk, talán évtizedek elteltével és különböző kutatásokkal igazolva sem, hogy nincs-e összefüggés a tápszeres táplálás és a később jelentkező allergiák, intoleranciák, különböző betegségek között. Nyilván ebben a későbbi táplálkozás, bevitt és belélegzett méreganyagok is szerepet játszhatnak, de eszünkbe juthat ez is, mint lehetséges tényező.
