Ahogy már magam is zengtem róla, a 8. hónaptól a kisbaba által fogyasztható élelmek listája elkezd jelentős mértékben bővülni. És bár a 9. hónaptól nem igazán ajánlanak egyéb újdonságokat, a betöltött 10. hónapig a végére sem érhetünk a kóstoltatásoknak. Az idő előrehaladtával nekünk is akadt még…

Mint az Agymenők című sorozat Sheldonja, aki csak azokat a meglepetéseket szereti, amikről már két hónappal előtte tud, a babák sem igazán rajonganak a változásokért. Ezért arra a következtetésre jutottam, hogy amit szeretnénk velük (vele) megszoktatni, annak idejében neki kell állni, különben…

Már egyszer beszámoltam róla, hogy milyen hajmeresztő effekteket képes produkálni egy néhány hónapos csecsemő. Úgy gondoltam, most már összegyűlt annyi ilyen jellegű nóvum, hogy érdemes egy újabb bejegyzésre. Lássuk is őket!

Ha az első részt még nem olvastad: "A következetesség kifizetődő? (1. rész)" A másik mérce lehetne az esti rutin. A dolgok soha nem változó sorrendje. Hogy legyen egyfajta, kevéske rend. Azonos időben fürdés, szopizás, majd alvás. Hiába. Így is rengetegszer végigordítja a rituálét a mellre…

Egy nap csoda történt. Akkor fogalmazódott meg bennem a cím. Kérdőjel nélkül virított volna, ha ugyanilyen a folytatás. Aztán másféle ingerek értek. Újabb problémák kerültek elő. Bizonyítékok és ellenvallomások. Még mérlegelni szükséges.

Arról már volt szó, hogy Áron (nem is olyan) néha morog, mint a bolhás kutya. És éppen abban az időszakban leledzik, amikor négykézláb (bár ő még a hasával együtt) közlekedik a lakásban. Gyakorta hasonlítanám egy ebhez, aki még nincs betanítva, nem járt iskolába, sem óvodába, és a gazdája sem…

Ugye Áron nagyjából 7 hónapos kora óta éjszaka kétszer kel enni. Nem mindig, de általánosságban ez mondható el. Szerencsés az eset, amikor megúszom eggyel, bár a múltkor például hiába szopizott 2-kor és utána már csak reggel 8-kor, mivel az éjjeli után kb. még egy óráig csak forgolódott, kutyázott,…

Van az a vicc, amikor a teniszmeccsen az egyik néző odaszól a szomszédjának: - Hát az a lány meg hogy néz ki?! - Az nem lány, hanem fiú! - Honnan tudja, maga az apja? - Nem, én az anyja vagyok!

Megunhatatlan téma – legalábbis részemről. Talán ott hagytam abba legutóbb – vagy az lenne a soron következő gondolat –, hogy vacsorára nem jött be a főzelék (kb. 7 hónaposan). Védőnő is javasolta, de mi már előtte próbáltuk, tologattuk, kísérleteztük, hogy mikor mit adjunk. Volt, hogy úgy jött ki,…

Korábban már szóltam róla, hogy a szülésfelkészítő tanfolyamon (ha jól emlékszem, kifejezetten a gyerekgyógyász doktornő) arra buzdítottak minket, hogy próbálkozzunk. Bár kézenfekvő és hívogató, hogy az internetbe kapaszkodjunk, és onnan merítsünk megoldásokat a problémáinkra, mégis inkább…