Ahogy már magam is zengtem róla, a 8. hónaptól a kisbaba által fogyasztható élelmek listája elkezd jelentős mértékben bővülni. És bár a 9. hónaptól nem igazán ajánlanak egyéb újdonságokat, a betöltött 10. hónapig a végére sem érhetünk a kóstoltatásoknak. Az idő előrehaladtával nekünk is akadt még kipipálatlan zöldségünk, fűszerünk, tejtermékünk, ezért úgy döntöttem, felfokozzuk a tempót.

Mint ismeretes, az új ételek bevezetésére 3-5 napot kell szánnunk a szakirodalom szerint, hogy érzékeljük, produkál-e allergiás tüneteket a bébi, illetve szívesen fogyasztja-e az adott nóvumot. Az elején ezzel nincs is különösebb gond, hiszen alig egy-két fajta gyümölcsöt és főzeléket tehetünk csak a kisded elé, ráérünk szöszmötölni, hígítani, sűríteni, több módon mixelni, keverni azt a néhány alapanyagot, hogy a legjobbat hozzuk ki belőle saját kényelmünk és a csecsemő ízlése számára. 

Aztán csak kapkodjuk a fejünket, legalábbis én így tettem. Eleve a 3 nap mellett tettem le a voksomat, egy hétbe így is csak kettő próbálkozás fér bele, mert ugyan 7 nap van, de szombat délelőtt a nyakunkba vesszük az egész várost piacozás és bevásárlás szempontjából, így örülök, ha tudok csomagolni Áronnak némi ebédet, nemhogy még falatkákat is vigyek magammal az éppen aktuális bevezetendő eledelből. Az az egy nap amúgy sem sokat segít a gyorsabb haladásban. 

Így arra a következtetésre jutottam, arról győztem meg magamat és a családomat, vagy inkább azt tartottam a legmegfelelőbb ötletnek, hogy ha olyan nyersanyagokat használok, amelyhez hasonló már régóta napirenden forog, akkor két napnál többet nem áldozok rá. Például minek totojáznék a fehérrépával, ha hónapok óta eszi a sárgarépát? Mennyivel lehet rosszabb a(z egyébként elsőként alkalmazható, de most szezonális) sütőtök, mint a hagyományos tök? Miért húzzam az időt a vöröshagymával, ha evett már póréhagymát? És miért lenne probléma egy egyáltalán nem allergén összetevővel? Stb. 

Szeretném, ha minél előbb több ízzel, állaggal, színnel megismerkedne, hogy a későbbiekben is szívesen elfogadja őket. Persze nincs garancia, csak nagyobbnak érzem az esélyt. Még egy kis karalábé, hagyma, és egy lightos, csirkemellből készült húslevesből kivehetem a baba maga részét. (Tudom, már eddig is tehettem volna, de nem vagyok rákényszerülve. Nyilván egy többgyermekes családnál, ahol anya maximálisan viszi a háztartást, nemigen oldható meg ez másként. És nincs is ebben kivetnivaló.) 

Vagy egy gulyáslevesből turmixolhatok neki egy-két porciót. Hogy tényleg hozzászokjon a házi koszthoz, ami nálam cseppet sem sós, zsíros, túl fűszeres, úgyhogy valójában már rég ehetne általam főzött rendes ételeket… De nem kínlódtam vele, noha nem tudom, mennyivel lenne bonyolultabb egy cékla-répa-krumpli hármasításnál – később beletéve a húskockát. Gondolom, semmivel. 

Amiből viszont egy picit vissza kell vennünk, az a szilárd ételek kínálása. Ugyanis amilyen szépen megette Áron az első kölesgolyóját (mondjuk azt azóta is ügyesen rágcsálja), kenyérhéját és elég puha burgonyáját, óriási éhségében és falánkságában nekiállt ezeket egyben lenyelni. Régebben, ha valami túl kemény volt, nem akart vele tovább küzdeni, kiköpte. Most pedig leküldi, hogy biztos, ami biztos, az is a pocakjában legyen. Kárba ne vesszen. 

Nem repestem tőle, és hiába magyaráztam és mutattam neki, hogy mit kéne tenni. Ennyit a reggeliről. Egy-két kocka kenyér és sajt, az első néhánnyal dolgozik, a többinél megunja. Inkább felfüggesztjük egy csöppet. Csak keveset kap, lassanként. 

Végülis érthető, hogy a keményebb falatokat nem tudja kellőképpen felaprítani, hiszen még a Holdban sincsenek az őrlőfogai, a metszők pedig nem erre valók. Ám mindenki hangoztatja, hogy ilyenkor már tudnak rágni, akár az ínyükkel is. Úgy tűnik, ez is gyerekfüggő, és akarat kérdése is. Így majd keverjük a túrót a joghurttal, vagy kreálok zöldség- vagy húskrémet a kenyér belsejéhez. Hogy valami azért mégis emésztődjön délelőtt is a gyomrában.

Előkészületben: "Orvoslátogatások"