Ugróbéka

Ugróbéka

Sheldon nyomdokaiban

2018. október 11. - Ugróbéka anyukája

Mint az Agymenők című sorozat Sheldonja, aki csak azokat a meglepetéseket szereti, amikről már két hónappal előtte tud, a babák sem igazán rajonganak a változásokért. Ezért arra a következtetésre jutottam, hogy amit szeretnénk velük (vele) megszoktatni, annak idejében neki kell állni, különben tiltakozásba torkollik a kísérletünk, rengeteget kell vele kínlódni, és így sem biztos, hogy sikeresek leszünk, bármennyire is próbálunk következetesek maradni.

Itt van például a napirend kérdése. Amire azt mondják, hogy remekül működik a „4É”-módszer (evés, játék, alvás, énidő), ám egy idő után, mivel a bébi egyre többet tud ébren lenni (már akié) és egyre kevesebb a nappali alvások száma (már akinél), nem alkalmazható. Tehát átalakítás szükséges. Elvileg akkor, amikor a csecsemő nyűgösködés nélkül fenn van 3-3,5 órát. Ilyenkor adjunk neki két szundítás közötti ciklusban két étkezést: reggeli és tízórai, valamint ebéd és uzsonna, majd a második napközbeni szendergést követően jön a vacsora. 

De kérdem én: Miért adjak tízórait, ha még nem éhes? És miért kapjon uzsonnát 2,5 órával a tartalmas déli étkezés után, hogy aztán még hamarabb megéhezzen estére? Ha viszont kihagyom ezeket, hogy férjen bele elegendő számú táplálkozás a napba, és hogy jusson a kisded megfelelő mennyiségű és energiaértékű élelemhez? A fáradtságról nem beszélve. 

Én is éreztem, hogy valamit tenni kell, megkíséreltem a lehetetlent. Nem is az evéssel volt a legnagyobb problémánk, hanem azzal, hogy Áron még mindig elég csekély időt bír egyszerre éberen tölteni, viszont néha csak fél órára pihen el, és gyakran a második nappali sziesztából már fél 3-3 óra körül felkelt. Ez sem okozott volna nagy gondot, hiszen a kanalazás és némi szórakozás után éppen azért mentünk el sétálni, hogy még egy picit el tudjon nyugodni. Gondolhatjátok, hogy egy percre nem hunyta le a szemét. 

Negyed 7-kor pedig már indultunk vissza, hogy az esti rutin ne csússzon, és ne viribüljön mondjuk 10-ig. Ezért szerettem volna egy másik rendet alkotni, akár dupla étkezésekkel és hülyéskedéssel a fennlétet nyújtani. Két napig délelőtt működött… Vasárnap többen voltunk, egymásnak adogattuk, míg levittem babakocsival, hétfőn pedig egy órán keresztül a kezemben volt, amíg a kazánszerelő ügyködött. Eddig bírtam én is, meg a gyerek is. 

Édesanyám „nyaralt”, a másik nagymama a szomszéd kisfiúkra vigyázott, párom nem tudott szabadságot kivenni, mert a kolleganőjét sürgősen meg kellett operálni, én meg egyedül maradtam a tervemmel és annak megvalósításával. Kedden kudarcot vallottam. Nem olyan egyszerű egy kisbabát ébren tartani, ha egyszer álmos, minden baja van, dörzsöli a szemét, sír és aludni akar (az anyjának meg közben lenne pár feladata is). Erősebb ez a vágya, minthogy mi belegondolunk abba, hogy mi lesz így este, végigbömböli-e ismét a fürdetést. 

Akkor kell cselekedni, trükköket bevetni, akár fél lábon ugrálni, ha attól nevetve abbahagyja a rívást. Majd, ha maga fenn bír lenni 3,5-4 órát, bőven ráérek plusz kis étkezéseket beiktatni. Egyébként ha tényleg 3-3,5 órákat van el a csecsemő, még a kettő napközbeni szunyókálás mellett is továbbvihető a 4É-módszer, hiszen este egyrészt több órát is fenn tud lenni, folyamatosan foglalkozunk vele, másrészt 5 étkezés így is belefér a napba a megszokott, (mikor mennyire) telítő dupla vacsorával. 

Mindezeket figyelembe véve már bánom, hogy nem alkalmaztam előbb egy viszonylag fix étkezési rendet, meghatározott időpontokkal, megnevezésekkel, ételfajtákkal és mennyiségekkel, ami némiképp rugalmasan kezelhető, de támpontokkal szolgál, és a gyermek is hozzá tud szokni. Így ez jóval későbbre tolódik, és csak abban bízhatok, hogy el tudom neki magyarázni, és meg is érti, hogy miről van szó. Meg abban, hogy ha normális felnőtt ételekhez jut, jobban jóllakik, többet tud enni és feldolgozni belőle. Valamint, hogy számomra is felismerhetően ki tudja fejezni ezen irányú igényeit. Más kívánságom (egyelőre, ezzel kapcsolatban) nincs. :-) 

Összegezve azt kell megállapítanom, hogy bármit, amit a későbbiekben szeretnénk kivitelezni, 3-4 hónapos korban, de legkésőbb féléves kor előtt be kell vezetni, újra és újra fel kell eleveníteni, hogy ne legyen furcsa a bébinek, hanem egy ismert dologgal szembesüljön. Legyen ez akár egy cumisüveg, tápszer, hogy olykor más vigyáz rá, vagy bármi. Az újdonságokat később már igen nehéz rátukmálni. A tapasztalat (pl. hónapok óta nem tudunk nagyobb cumira váltani, a kemény szelepes itatópoharat elfelejthetjük) ezt mutatja. Ilyen megrögzöttek ezek a manók!

Előkészületben: "Gyors-gyors-lassú"

A bejegyzés trackback címe:

https://ugrobeka.blog.hu/api/trackback/id/tr8014295479

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása