Áron 10 és fél hónapos korára eljutottunk odáig, hogy Apa végre szabadságra tudott jönni. Előtte több minden akadályozta, friss munkahely miatt próbaidő, kolleganője pihenője, majd betegsége, tanfolyam, stb. Egy-egy napot már tartózkodott itthon, de hosszabban nem boldogított minket. Mondjuk most is…
A hosszú hétvége előtti csütörtök este a Nagymama megetette Áront, majd már készültünk rá, hogy a fürdés előtt megmérjük a hőmérsékletét, mert melegnek éreztük a fejét és a testét. A benyomásunk nem csalt, a lázmérő pörgette a számokat, bőven 38,5°C fölött állt meg. Ez még nem is adott okot nagyobb…
Ezt a témát is párom javasolta, bár bennem is körvonalazódott már a szükségessége. Nyilván poénnak szánta – na nem azt, hogy így zajlanak az események, hanem, hogy le is írom, ám én komolyan vettem, mint oly sokszor. Főként az utóbbi – már nem túl rövid – időben, amikor harapni tudok egy fél szóért…