A kifli, a gyerekek nagy kedvence, melynek bevezetését 8 hónapos kortól ajánlják. A kenyér(héj) mellett az első rágcsálnivaló lehet, hiszen ilyenkor már a foggal nem rendelkező csecsemők ínye is elég erős ahhoz, hogy el tudják csócsálni az ilyen jellegű ételeket. Az őrlőkre pedig még úgyis várni kell jó néhány hónapot.

Ha az első részt még nem olvastad: "E-kor (1. rész)"

És amit még, ha így esett a címválasztás, egy füst alatt elbeszélnék, az rohanó világunkkal kapcsolatos. Manapság divat a generációkat betűkkel, jelekkel illetni, hogy az óriási technikai innovációban való jártasságukat és beleszületésüket el tudjuk helyezni – már aki bírja még követni az abc-t és az általam már nem ismert modern kifejezéseket, angol rövidítéseket.

Eredendően nem valami komoly témával kívántam foglalkozni, mindössze a gyermek azon időszakára próbáltam egy megfelelő címet találni, amikor folyamatosan mindenre rámutat, és közben makog-nyökög, de leginkább azt mondogatja, hogy „eee”, „eee”, esetleg „ééé”. Ismerős? Nem csodálom!

Ha az első részt még nem olvastad: "Ahol a büszkeség néhány percre elhallgat (1. rész)"

Az anyukákat különösen érzékenyen érintheti, hogy mindenhol óriási elvárásokkal találják szemben magukat és ezt a nyomást megérezhetik az arra fogékony csecsemők, tipegők is. Ezért gondolom azt, hogy a tanácsadó egy olyan hely, ahol egy kissé visszafogjuk magunkat (én legalábbis), vagy néha úgy érezzük, mintha süllyednénk a padlóba.

Beszéltem már korábban a védőnői státuszvizsgálatokról, illetve arról, hogy véleményem szerint a bébi második félévében ennek már akkora jelentősége nincs. Természetesen ettől függetlenül rendszeresen hordani kell a gyermeket, hogy lássák, mérjék, nagyjából nyomon kövessék a fejlődését.

Rám abszolút nem jellemző módon Áron egyéves kora után – illetve már néhány héttel korábban is – kezdtem ellazáskodni a hozzátáplálást és a hasonló szoktatós dolgokat. Úgy voltam vele, hogy ami a lényeg, azon már túlvagyunk, azzal, hogy a fűszerek közül még csak egy-kettő került a tányérjára, sokkal nem maradtunk le, a káposztáról és társairól nem beszélve.

Ha nem én mentem volna rajta keresztül, és Áron nem az én gyermekem lenne, minden előzetes információ nélkül azt állítanám, hogy ez a baba császármetszéssel született. Nem mintha mások bébijét ilyetén módon vizsgálgatnám, ezzel kapcsolatban találgatnék, vagy bármit is jelentene ez a múltra vagy a jövőre nézve, csak úgy eszembe jutott.

Növöget a csemete és változnak az idők. Január 1-jén ugyanis őkelme úgy döntött, hogy egy nappali alvás bőségesen elegendő neki. Negyed délben – kiszámolván az eltelt órákat a reggeli keléséhez igazítva – levittük sétálni, egészkor aludt el, másfél órát szundított, majd délután hiába próbálkoztunk vele hárman, az égnek nem volt hajlandó elpihenni. Olykor még le is feküdt és a szemét is becsukta, de ennyi relaxáció elég volt neki arra, hogy utána állva mutogasson körbe a nappaliban.

Korábban is többször szóltam már róla, hogy vannak a csecsemő életében a korához köthető fejlődési pontok, növekedési ugrások, viselkedésbeli változások. Ezek közül nemrég elérkeztünk az eddigi legjelentősebbhez: Áron 1 éves lett.

Korábban már beszámoltam róla, hogy milyen kölyökkutyához illő viselkedésformákat vett fel Áron az előző hónapokban. Most számba veszem az újabbakat, hiszen ahogy növöget a fiú, változnak a szokásai, erősödik, huncutabbá válik és felfedez magának más szórakozási lehetőségeket.