Ha nem én mentem volna rajta keresztül, és Áron nem az én gyermekem lenne, minden előzetes információ nélkül azt állítanám, hogy ez a baba császármetszéssel született. Nem mintha mások bébijét ilyetén módon vizsgálgatnám, ezzel kapcsolatban találgatnék, vagy bármit is jelentene ez a múltra vagy a jövőre nézve, csak úgy eszembe jutott.

Miből is gondolom ezt? Hogy mindent fordítva csinál. Azt szokták mondani viccesen, hogy a császáros emberkék az ajtó helyett az ablakon közlekednek… Valahogy az én kisfiam is a normális felnőtt hozzáálláshoz képest furcsán viszonyul a dolgokhoz. Persze lehet, hogy csak azért, mert még kicsi. Lehet, hogy egyáltalán nincs összefüggés a szülés módja és az ő furfangossága között. De én párhuzamot vonok. 

Amikor elkezdett kipakolni a pelenkázó alatti szekrény nyitott fiókjaiból, egy dobozt is talált, amiben volt még néhány melltartóbetét a korai időszakból maradván. A tetején egy vékony kartoncsík behajtásával zárult. Az alja pedig klasszikusan volt meghajtogatva. Hát nem ott nyitotta ki ügyesen benyomva, majd kivéve a kisebb füleket? Azóta is egyszerűbben kezeli azt a felét. Ja, és az elejétől fogva vissza is csukta! El sem hittem. 

Aztán Joe-t, az unokatestvéreméktől karácsonyra kapott cowboy figurát heteken keresztül fejjel lefelé tette bele a traktorjába, hiába magyaráztuk neki, hogy szédül, a fejébe száll az összes vér és a talpán szeret álldogálni. A kalapja tartotta. 

Korábban pedig a formabedobós ház tetejét tette fel fordítva, hogy befelé nézett a háromszög csúcsa. Mondjuk ebben az is szerepet játszhatott, hogy így volt becsomagolva – kisebb helyet foglalt el –, és maga bontotta ki, úgyhogy így látta először. Valószínűleg azt hitte, hogy ez a normális állapota. 

A mesekönyveket is gyakorta fejjel lefelé lapozgatja. Mindig szólunk neki, hogy az állatok lába a földön van, de különösebben nem érdekli. Feltételezem, így is megismeri őket, a vakond pedig ugyanúgy kijön a föld alatti járatából. Hogy lefele-e, az már csak nézőpont kérdése. 

Jézuska hozott neki egy golyós-kalapácsos játékot is, amit még nem tudott szakszerűen kezelni. Próbálta a gömböket visszaterelni abba a járatba, ahonnan kijöttek, amikor leütöttük neki őket, de a lejtőnek köszönhetően mindig visszagurultak a csatornába. Erre felfedezte, hogy ha megfordítja az egész játékot, akkor a lyukon visszatett golyóbisok benn maradnak a fedett részben. Igen okos kisgyerek! 

Egy szóval sem akartam azt mondani, hogy ez probléma, vagy emiatt rosszul fog fejlődni, csupán rávilágítani, hogy teljesen más logikával is meg lehet oldani a dolgokat. Szerintem nem lesz különösebb problémája a kihívásokkal, feladatokkal, legfeljebb máshogy fogja őket megközelíteni. 

Nekünk meg támogatni kell ebben, hiszen a különcség sokszor érték, haszon is lehet, csak nem szabad engedni, hogy elkeseredjen, amikor az iskolai matektanár kizárólag a tankönyvben leírt módon érti a példát, és nem fogadja el, ha valaki gondolkodni mer. Mert ilyen bizony előfordul a találékony gyermekekkel. És van, hogy a diák okosabb a pedagógusnál. Sajnos nem kevésszer.

Előkészületben: "Pató Pál úr is benézett"