Bármelyik családban elhangozhat a kérdés, függetlenül attól, hogy rendelkeznek-e ír, hófehér bőrű és szeplős felmenőkkel, vagy sem. Utóbbi esetben a postás vizsgálata (szemrevételezése) is szükséges. Nálunk ez nem jött szóba, Apa csak akkor gyanakodott, amikor Áron haja néha becsomósodott, mert a mi levélhordónk rasztás (volt). :-)
De a tréfát félretéve, a párom is aggódva kérdezte pár alkalommal – én nem láttam így, nem is foglalkoztam a problémának semmi esetre sem nevezhető dologgal –, és az akkori kollégájában is felmerült: „Vörös a gyerek haja?”
Ne idegesítsetek már, hogy lenne vörös?! Szőke, legfeljebb szőkésbarna. Mint az apjának meg az anyjának (volt valaha).
Az egyik (talán a 4 hónapos) státuszvizsgálaton hívta fel a védőnő a figyelmemet, hogy a baba fején (a homloka felett egy háromszög alakú területen) koszmó tanyázik. Ha nem mondja, észre sem veszem. Pedig állandóan nézegettem a kisfiút, minden szöszt, kihullott hajszálat szedegettem le róla, folyamatosan piszkáltam, „tökéletesítettem”, mindig azzal viccelődtem magamban, hogy piperkőcöt nevelek belőle.
Picit megkaparta, és jött is le. Azt tanácsolta, hogy napraforgóolajjal alaposan kenjem be fürdetés előtt egy órával, aztán ujjbeggyel vagy óvatosan körömmel vakarjam le a lerakódást, majd hajmosás után fésüljem ki a bennmaradó darabokat. Ennek megfelelően cselekedtem. Előző napi vágás miatt köröm híján vattával próbálkoztam, amúgy se nagyon akartam karmolgatni. Az akkor el is tűnt.
Nagyon cseles ez a koszmó, mert tényleg csak nagyon jó (természetes!) fényviszonyok között látható. Világítótestek mellett, leeresztett redőnynél, félhomályban ember legyen a talpán, aki megpillantja. Ráadásul Áronnak elég sok és hosszú haja van, ami eltakarja.
Később – főleg ha Apa részéről ismét vöröshajúság került említésre – alaposabban szemléltem a bébi fejbőrét, a haját mindenhonnan elsimítva. Keletkezett még kisebb foltokban ez a sárgás-barnás lerakódás, kicsit makacsabb formában, illetve mivel hátrébb volt, több hajjal beborítva. Ott nehezebben tudtam beolajozni is – hogy ne folyjon le, de felpuhítsa –, főleg, hogy Áron feje, arca elég érzékeny a fogzás miatt, illetve azért is, mert már ismerte a kapargatást, amitől aztán a vékony fejbőre kis időre be is pirosodott. (Nem lehet túl kellemes.)
Aztán az olajtól – hol napraforgóval, hol babaolajjal kísérleteztem – kellett megszabadítani a kicsi haját. Bár 1-2 nap alatt fel is szívódik, volt, hogy külön több fürdetővel megmostam.
A koszmó elleni harcot nem segítette az sem, hogy a kicsi esténként előadta a nagy szerenádot, és a kiabálással egyidejűleg két másodperc alatt csurom vizes lett a feje az izzadságtól. És a nagy meleg is megtehette a hatását.
Igyekeztünk eltüntetni és mihamarabb megszabadulni tőle, de ijedségre semmi ok, ez is „csak” egy korpaféle. Tény, hogy továbbterjedhet, de azért nem tetű. (Az majd az óvodából jön.)
Mindenesetre, ha bárkiben – akár fénykép alapján – megfogalmazódik a kérdés, hogy vörös-e a gyerek haja, jusson eszébe, hogy a koszmótól is könnyen úgy látszódhat…
Előkészületben: "Védőnői státuszvizsgálatok"
