Ugróbéka

Erről maradtunk le (3. rész)

2020. január 07. - Ugróbéka anyukája

Ha az első két részt még nem olvastad: "Erről maradtunk le (1. rész)"; "Erről maradtunk le (2. rész)"

Azt sem bánom, hogy nem kell rengeteg tartalék ruhába beruháznom, hiszen ahhoz, amit elmondtak, hogy mi legyen még benn, gyakorlatilag még egy gyereknyi bodyt és nadrágot kéne beszereznem. Vagy naponta moshatnám kézzel a pólóit. Plusz benti cipő is szükséges. Ráadásul én zoknipárti vagyok. Sokkal komfortosabb és kevésbé deformálja a lábat, mint egy gyenge minőségű, egyenes talpú mamusz.

A „leszállott” hölgy még azt is említette, hogy egyszer egy szülővel neki kellett beszélnie, hogy nem hordhatja a baba a bölcsődében a borostyán nyakláncát (ti. fogzás ellen), mert a helyiek hiába jelezték finoman. Azt el is fogadom, és egyet is értek, hogy balesetveszélyes, nem engedik meg. (Minket ez a probléma nem érint, mert nem rendelkezünk ilyennel.) De arra szerintem nem volt szükség, hogy kifejezze ezen tárgy szükségtelenségét, sőt egyenesen értelmetlenségnek titulálja.

Ő egy viszonylag magas szinten helyet foglaló valaki. Neki egy ilyen ismertető alkalmával senkit minősítenie nem kell. Példákat lehet felhozni, a rendet meg lehet követelni, de a személyes véleményére ilyen közegben én nem vagyok kíváncsi. Ha odamegyek hozzá, és megkérdezem, hogy mit vél róla, akkor köszönettel hallgatom a válaszát. Azonban erre senki nem kérte meg, és senkit nem kell megsérteni, aki esetleg – bármilyen oknál fogva – hisz benne.

Mindent összevetve – bár jómagam csak a negatívumokat emeltem ki – a bölcsődékről még mindig sokkal több jót lehet hallani, mint az óvodákról, a gyerekek remekül érzik magukat egymás társaságában, pozitív hatással vannak egymásra, fejlesztik egymást a gyengébb területeken, amikor tudnak, jó levegőt szívnak az udvaron.

Nyilván lehettem volna erőszakosabb a munkahelyemen, biztosan többen kérdeznék, hogy miért nem adtam be írásbeli kérelmet, hiszen jogszabályi alapja van az igényemnek. Egyrészt rám nem a Munka Törvénykönyve vonatkozik, hanem egy speciális szabályzat, tehát a beadványomat írásban megfelelő indoklással és hivatkozással elutasíthatták volna, vagy kényszerből, ha nem akartak okot adni a vizsgálódásra, elfogadhatták volna.

Úgy vélem, mindegyik csorbát ejtett volna az egyébként kiváló kapcsolatunkon. Hiszen nem egy leányálom valakit úgy eltartani, ha nincs rá szükség, amikor éppen kellene, nincs ott, és egyikünknek sem esett volna jól egy nemleges válasz – sem megfogalmazni (és még azzal is az idejüket rabolom), sem olvasni.

Így itthon pötyögöm tovább a bejegyzéseimet, terelgetem a kisfiút és próbálom legyőzni a némelykor rohanó, máskor pedig vánszorgó időt.

Hamarosan új kritika!

A bejegyzés trackback címe:

https://ugrobeka.blog.hu/api/trackback/id/tr8415397388

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.