Ha az első részt még nem olvastad: "Erről maradtunk le (1. rész)"
És hogy ezáltal miről maradtunk le – egy (fél) fizetésen kívül, mivel tudjuk, hogy a GYES-ből és a családi pótlékból nem lehet megélni? Például a korán kelésről. Nem kell idő előtt felébreszteni a gyermeket, hogy félkómában felöltöztetve átadjuk a személyzetnek, és perpillanat nem kell hallgatnunk az e miatti esetleges rívását. Nekem sem kell ébresztőt felhúznom.
Nem kell 9-10 órán keresztül hanyagolnia a hozzá legközelebb állókat, hiszen a munkahely és a megőrző közötti távolságot is naponta kétszer meg kell tenni. Ez lelkileg számára megterhelő lehet. Egyikünk sem tevékenykedik műszakban, hogy ezt másképp tudjuk megoldani – amit egyébiránt nem bánok.
Nem feltétlenül szükséges a két esztendős gyereknek hetente egy-két alkalommal kakaós csigát ennie. Persze, baja nem lesz tőle, de azért itthon nem ez a fő menü. Igazából még nem is kóstolta. Jó, nem mindenki híve a legújabb „trendnek”, hogy három éves koráig ne terheljük a bébi szervezetét sóval és cukorral, de aki igen, nyilván kénytelen elfogadni, hogy egy közintézményben nem tudnak százféle „diétához” alkalmazkodni. Elég a sok ilyen-olyan allergiás, érzékeny baba étrendjét figyelembe venni.
Az aktuális szülinaposnak persze mindig van tortája, abból is biztos jut néhány egy hónapon belül. És hát senki sem akar kimaradni a szórásból, hiszen Noelnek is volt! Az egészséges táplálkozáshoz pedig csak annyit fűzött a központi vezető, hogy az unokáit ő is a McDonald's-ba viszi, mint mindenki más. Nem emlékszem, hogy ez utóbbit ő tette hozzá, vagy csak a szavaiból és a hangsúlyából kiindulva én egészítettem ki a mondanivalóját.
Ja, merthogy a fentieket a tájékoztatón elhangzottakból raktam össze. Nem egyszer döbbentem meg magamban, bár az eszemmel nyilván nem vártam többet. Egyszerűen hiába telik el több évtized, a régi rossz szokások sehonnan nem képesek kikopni, tovább élnek az átlagos emberek fejében, és semmi és senki nem veri ki őket onnan.
És hogy tovább soroljam, mi fog még hiányozni az életünkből: például a főzelék megunása. Ugyanis a legtöbbször ezt készítik a gyerekeknek, mert könnyen emészthető, gondolom, relatív olcsón hozzáférnek az alapanyagokhoz, kevés vele a macera, gyártható belőle bármimentes változat. Kérdezem én, hova tűntek az egytálételek, miért nem lehet tésztát felszolgálni? Ugyanúgy rengeteg módon tálalható, és a szervezet sem kínlódik a feldolgozásával.
Leginkább azt nem értem, hogy miért nem alkalmazzák öreganyáink jól bevált heti rendjét. Abban is szerepelt kétszer főzelék, de mégsem utálásig azt ették. Csak kedden és csütörtökön. Hétfő maradék (lehet egytálétel, rizses hús), szerda és péntek tésztanap. Ezek is remekül variálhatók. A hétvégét nem kell kitölteniük, néha (ünnepek környékén) lehet pénteken vasárnapi menü. Szerintem annak idején az iskolában is hasonlóképpen csoportosítottak, de akkor még nem szórtak szét ennyi okosságot centrumosítva, felülről.
Azt sem fogjuk sajnálni, hogy ebéd után nem kell azonnal aludni menni, hiszen azért az emésztésre nem árt egy kis időt szentelni, arról nem beszélve, hogy Áron például evés után szokta intézni a nagydolgát. Márpedig kakival a pelenkában garantáltan nem fog szundítani, a többiek meg ájuldozhatnak a szagtól.
Ha netán mégis átállna a tízórai utáni ürítésre, vagy valahogy délutánra tolná a dolgot, akkor is egy órát aludhatna. Ennyi az engedélyezett, hiszen utána még korai uzsonna a hazamenetelt megelőzve. Kisfiam pedig még mindig előszeretettel aluszkál 2-3 órákat délután. Erre a bölcsődében nem lenne lehetősége. Nyűgösen, álmoskásan viszont meglehetősen elviselhetetlen és önveszélyes. El sem tudom képzelni, mit kezdenének vele.
Ráadásul az éjszakai alvása is redukálódna a korábbi kelés miatt, hiszen este a mostaninál hamarabb aligha tudnám letenni. Ami egy ördögi kör a kialvatlansághoz és a koncentrációs képesség csökkenéséhez. Ezt ebben a korban (talán felnőttkorban sem) hétvégi túlalvással nem lehet kompenzálni.
Folytatás hamarosan!
