Ugróbéka

Ugróbéka

Szolgáltatóbarát társadalom (1. rész)

2020. január 13. - Ugróbéka anyukája

Mostanában sokat hallani a „fogyasztóbarát társadalom”-ról, de hogy az hol leledzik, nem tudom, a mai Magyarországon nem sok helyen, az biztos. Ezért egy kicsit átváltoztattam a megnevezést, mert már igen sok minden nyomja a begyemet ezzel kapcsolatban.

Történt még novemberben, hogy rendeltem interneten egy természetes anyagú párnát, meg a kisfiamnak karácsonyi ajándékot. Még szerencse, hogy kicibáltam a csomagból a hozzám tartozó részt, és kíváncsiságtól hajtva még a huzatát is levettem a vánkosnak – ugyanis apró fekete lények futkároztak benne.

Ezekkel amúgy sem vagyok túlságosan kibékülve, de azt főként nem szeretném, ha éjszaka belemásznának a fülembe vagy a számba… Sebaj, nyilván előfordulhat ilyesmi, hiszen a gabonafélék és gyógynövények olyan helyen teremnek, ahol megjelennek ezek az állatok is.

Párommal mindent kiporszívóztunk, a párnát bedobtam a sütőbe, a cihát pedig a mosógépbe. Aztán az előbbit kihűlés után biztonsági okokból jól bekötöttem egy szemeteszacskóba, majd felakasztottam magasra az előszobaszekrényre, hogy a kisgyermek ne érje el, és ne kezdje el kibontogatni.

Azért úgy gondoltam, az eset annyit megér, hogy Facebook-véleményben jelezzem a problémámat. Igazából nem tudtam, hogy ilyenkor mi a teendő, és mivel elég rossz tapasztalataim vagy inkább elképzeléseim vannak a szavatossági igények vonatkozásában, ezt az utat választottam.

Nem pocskondiáztam, nem bántottam senkit, csupán a tényeket írtam le. Lényegében pozitívan állhattam volna hozzá a válaszukhoz – mivel felajánlották a termék ingyenes, szállításiköltség-mentes cseréjét –, de mivel az értékelésemet „lejáratásnak” nevezték, ráadásul elsőként, mielőtt még a korrekt intézésről biztosítottak volna, nem tudtam szó nélkül elmenni mellette.

Üdvözöltem a jótálláshoz való hozzáállásukat, de jeleztem, hogy a valóságot vázoltam. Miután kézhez kaptam az ugráló, mászó rovarokat nélkülöző cserepárnát, már „privátban” értesítettem erről a hölgyet. Hosszas, gyakorlatilag hisztérikus kirohanásra hajazó üzenetében kérte, hogy töröljem a lapjukról a hozzászólásom. Természetesen a további reflektálást mellőzve megtettem. Az ízeltlábúak beazonosításának esetleges eredményességét már nem kötötte az orromra.

Én elhiszem, hogy ebből él, erre tette fel az életét, de mindenki hibázhat, és ha téved, akkor vállalni kell érte a következményeket. Igen, én is mindent szeretnék tökéletesen csinálni, sokszor mégsem sikerül. Akkor el kell ismerni, hogy ez történt, ki kell javítani. Ha van rá lehetőség, fejleszteni kell a módszereket, az ellenőrzést.

És el kéne viselni a kritikát, hiszen ezáltal fejlődhet a világ. Ha mindenki dicsér, nem tudhatod, hogy miben lehetnél még jobb, akkor megragadtunk volna valahol az őskorban.

És akkor én még jól jártam mondjuk azzal a kolléganőmmel szemben, akit – többedmagával (már fura!) – egy balatoni szállásadó feljelentett jó hírneve megsértése miatt, mert egy fórumon beszámolt róla, hogy valami nem volt rendben. Hogy a tisztasággal gyűlt meg a baja, vagy több embernek foglaltak ugyanarra az időpontra szállást, már nem emlékszem, de a lényeg, hogy ő sem csúnyán nyilatkozott, csupán a meztelen igazságot osztotta meg, hogy másoknak tájékozódási pontot adjon panziókeresés esetén.

Folytatás hamarosan!

A bejegyzés trackback címe:

https://ugrobeka.blog.hu/api/trackback/id/tr4015407380

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása