Ugróbéka

Ugróbéka

Éretlen (a) zöld(re) (1. rész)

2020. december 22. - Ugróbéka anyukája

Már korábban is némiképp érdeklődéssel figyeltem a mosható pelenkázást, hallottam, olvastam róla, de közelebbi kapcsolatba egyelőre nem kerültünk. Aztán amikor Áron úgy 2 éves kora körül minden reggel a megfelelő méretű, legjobb márkájú és kialakítású pelenka használata mellett tocsogott a pisiben, próbáltam a problémára megoldást keresni.

Úgy gondoltam, hogy tehetnék bele még egy plusz réteg anyagot, akkor biztosan bírná az éjszakát. Utána is jártam a kérdésnek, de eldobható betétet nem találtam. A moshatóról pedig azt írták, hogy azt csak mosható pelenka külsőbe lehet beletenni. Hogy ezt reklámcélból tették-e, nem tudom. Azóta úgy gondolom, nem biztos, hogy így van, bár tény, hogy a kettőnek eltérő motivációi vannak.

Mivel ekkor mosható pelenkára nem akartam váltani, hiszen évekkel ezelőtt arról volt szó, hogy az éjszakát ezek a típusú liberók nem bírják végig, ezért más módszerekhez fordultam, máshogy közelítettem meg a gondot, és másként oldódott végül meg, noha azt nem tudhatom, hogy a sok alkalmazott technika közül melyik, vagy az összes együttvéve adta-e meg a kiutat.

Például korábbra tettük a tejivást, fürdés előttre, egyébként is ezt szándékoztam meglépni, hogy ne közvetlenül utána kelljen fogat mosni, hiszen a tehéntej is savas, és 2 éves kortól már használtunk fogkrémet is a fogtisztításhoz. Aztán pedig rávezettem Áront, hogy fürdés után pisiljen, így ez az adag még nem terhelte az éjszakai bugyipelenkát. Hamarosan megúsztuk az átázásokat.

Viszont figyelemmel követtem a közeli mosható pelenka „szakkör” eseményeit, és Annára várva terhességem vége felé részt vettem egy tanfolyamon is. Váltani szerettem volna, főként környezetvédelmi szempontból, de nyilván más célok is vezéreltek, pl. anyagi megtakarítás, nem kell a kakás szemetest kerülgetni, és arra várakozni, hogy valaki végre levigye, amíg a szomszédok káromkodnak a lépcsőházban, ha kiteszem. Azóta persze itthon gyűjtögettük, és csak akkor vettük ki, amikor azonnal el is tudtuk helyezni az udvari szeméttárolóban.

Szóval szép és jó dolognak tűnt. Gyűjtöttem az információkat, rengeteg kérdést feltettem, volt lehetőségünk mindent megnézni, megfogni. Először természetesen úgy véltem, hogy kitapasztalom a kislány személyiségét, hogy hogy tudunk ellenni alapból, aztán ha belefér, akkor vágok bele az újabb ismeretlenbe.

Mint tudjuk, Anna egy tündérke, és a végső lökést az adta meg, hogy kezdtünk sok anyatejes babához hasonlóan naponta többször nyakig és/vagy hónaljig fososak lenni. Pelenkaméretet már váltottunk, de a robbanásszerűen jelentkező kakicunamin ez nem segített. Ekkor eszembe jutott, hogy a kurzuson az is elhangzott, hogy mosható pelenkánál nincsenek ilyen balesetek, mert a hátulja a külsőknek gumírozott, így benn tartja az anyagot.

Egy próbát megér, apára hagyva a két gyermeket elmentem a boltba, hogy egy próbacsomagot vásároljak. Talán jól jön egy AIO (all in one – minden egyben), mivel úgy számolok, hogy a betéten belül nem maradnak ezek az óriási méreteket öltő anyagok. Akkor meg mindegy, úgyis mosni kell a külsőt is. Veszek még egy külsőt, két betétet. Kipróbálásra kapok két kakifogót, bár nem gondolom úgy, hogy szükségem lenne rá, és azt is felesleges szemétnek ítélem.

Mivel nemcsak, hogy nem kell, hanem nem is szabad vasalni a formázott betéteket sem, ezért még beszereztem egy fertőtlenítő adalékot is. Aki tisztában van az árakkal, annak mondanom sem kell, hogy 20.000 Ft felett fizettem… Lehet, hogy léteznek olcsóbb források is, de ez van elérhető közelségben, tudnak személyesen segíteni, és hát egy kísérletezés elején nem a kedvezőség volt a fő szempont.

Lelkesen álltam a témához. Így is háromnaponta mosok, hogy mindig legyen elegendő babaruha – az esetleges többszöri cserét is belekalkulálva, rendelkezzek tartalékkal. Mosás előtti napon késő délelőtt előkaptam a kiöblített, fertőtlenítővel is kezelt külsőt és egy betétet. Összeraktam, a bébire igazítottam, másodszorra eltaláltam, hogy melyik patenthelyzet lesz a nyerő, majd a felső sort még egy-egy kapoccsal beljebb csatoltam, hogy teljesen illeszkedjen a derekára. Se nem túl szoros, se nem laza. Csinos volt, le is fotóztam. Indulás!

Folytatás hamarosan!

A bejegyzés trackback címe:

https://ugrobeka.blog.hu/api/trackback/id/tr4616354784

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása