Ha az első két részt még nem olvastad: "Éretlen (a) zöld(re) (1. rész)"; "Éretlen (a) zöld(re) (2. rész)"

Párom egyből azt kérdezte, hogy nem én rontottam-e el valamit, és nekem is folyamatosan pörögtek a kerekeim, hogy mi az, amiben én hibázhattam. Azonban nem találtam semmit. Egészen kb. fél napig, amikor az fordult meg a fejemben, hogy volt a külsőben egy kis visszahajtás belül, ahova esetleg behajthattam volna a betét végét, hogy az ne vezesse ki a „külvilágba” a folyadékot. Ezt az egyetlen más módot ötöltem ki, a nélkül, hogy azt tudtam volna, hogy a betét bírt-e volna még többet.

Másnap utánaolvastam a témának, mert nem hagyott nyugodni. Kapásból egy olyan megjegyzés bökte ki a szememet, hogy ne lepődjünk meg, ha a kenderes betét elsőre két óra használat után átázik… Hát nem pont kenderest vettem? De erről egy szó nem hangzott el. Azzal tisztában vagyok és voltam, hogy 2-5 mosás után érik el a maximális felszívó-kapacitásukat, de arról azért nem volt szó, hogy előtte semmit nem érnek.

Aztán az is kiderült számomra, hogy a hirtelen érkező sok nedvességgel nem tudnak mit kezdeni, ezért bele kell tenni egy másik anyagot is, hogy az eloszlassa a folyadékot, amíg a betét fel tudja szívni. Tehát vagy egy szárazontartó betét kell még hozzá, vagy egy anyagdarab, vagy kakifogó, vagy valami. De kérdezem én, hány réteget tegyek még bele, amit pucolhatok ki a szarból aztán?!

A kakifogó papírbetétet azért utasítottam el, mert egyrészt terheljük vele a környezetet, nagy részük nem húzható le a WC-n, tehát fenn kell tartani egy szemetest csak annak, illetve eldobható használata esetén a popsitörlőknek – de abból is szándékoztam moshatóra váltani –, ami megint csak bűzölög, újabb szemetet termel, újabb nejlonzacskókat használ el, újabb helyet foglal.

És tényleg, ami újból és újból előtör belőlem, hány és hány és milyen fajta betétet tegyek még abba a külsőbe, hogy ne ázzon át, ne folyjon ki, ne bántsa a baba bőrét? Mert azt még elfelejtettem említeni, hogy ki is pirosodott a kislány popsija az akció után. És popsikrémet nem lehet alkalmazni, mert eltömíti a betét anyagát, ami így veszít az amúgy sem túl nagy nedvszívóképességéből… Megint csak a hátrányok.

Egyszerűen nincs annyi előnye, mint amennyit vacakolni kell vele. Mert az, hogy összeállítom a pelenkát, semmiség, hogy ki kell öblíteni, szintén nem nagy ügy, de hogy még nekem kell kitalálnom, hogy mit és mennyit rakjak úgy össze, hogy az eldobható pelenkák alsó szintjét megérintse, az már elég macera. Nem beszélve arról, hogy kb. 10-szer akkora csomag van a baba hátsóján, és töredékét sem éri az egész.

Valószínűleg ezt a mosható pelenkát az ősanya típusú nőknek találták ki, akik hordozókendőben cipelik magukkal mindenhova a gyermeküket – nem véletlenül kapcsolódnak össze ezek a fogalmak és módszerek –, mert abban nem alszik a baba 1-2 óránál többet (Áron legalábbis a kenguruban nem tette), míg Anna a kiságyban 3-5 órákat is szundít.

Lehet, hogy én vagyok a még lustább, vagy lehet, hogy sokan megszólnának, de nem az a mániám, hogy folyamatosan tisztába teszem a bébit, ha kell, ha nem. Például nem tudom, hogy szerepelt volna a mosható pelenka, amikor a programjainknak, napirendünknek köszönhetően délelőtt 10-től az esti fürdetésig egy pelenka volt a kislány fenekén. És semmi gond nem volt vele, még csak nehéznek sem mondtam volna.

Nálunk előfordul az ilyesmi, és éjszaka is csak akkor állok neki kicserélni, ha érzem a szagot, vagy hallottam, hogy bement valami szilárd, ami inkább folyékony. De akkor sem ébresztem fel, csak akkor váltom át, amikor az éhsége felkelti. Erre többen felkapnák a fejüket, és azt vágnák az enyémhez, hogy én szeretnék-e kakiban feküdni.

Én pedig azt felelném rá, hogy ha annyira hulla fáradt lennék, hogy nem zavar a fos a fenekem alatt, akkor inkább hagyjanak aludni. Ugyanis egy kisbaba jelzi, ha valami nem tetszik neki, ha kellemetlenséget érez, ha bántja, ami benne van a pelenkájában. Tehát ha nem szól, akkor felesleges oda-vissza cibálni, hogy aztán ne tudjon elnyugodni. De lehet, hogy ez csupán az én véleményem.

Anna újszülött kora óta néha órákat szendereg az anyagban, mivel bármikor és akárhányszor képes kiengedni magából, evés előtt, közben és után is. Ja, meg akár alvás alatt is. (Talán azért is tud benne jobban aludni, mert akkor már nem bántja a pocakját az emésztés.) És én nem hiszek az álmában pelenkázásban, etetésben, haj- és körömvágásban. El nem tudom képzelni, hogy ilyen műveletekre nem ébred fel a bébi. Természetesen aki ügyes, csinálja, akinek van kedve hozzá, próbálja ki, én inkább hagyom nyugodtan szundítani a csecsemőt.

Nyilván, amikor hallom, látom, érzem a produkciót, akkor kicserélem, illetve napközbeni evések után figyelem, és váltom – akár kaki nélkül is. Azonban az az álláspontom, hogyha annyira borzalmasan érezné magát benne, akkor nem tudna több órát szunyókálni tőle.

És ha már az érzetnél tartunk, van egy olyan márkájú eldobható pelenka – nem akarok reklámot csinálni neki –, amit ha bárki megfog, érzékeli, hogy a többihez képest mennyire puha, kényelmes anyaga van, egyáltalán nincs műanyagbenyomása az embernek tőle, nem keményedik, és a babapopsi is szárazon marad benne. Lehet, hogy ez is része a titoknak, hogy megtelve sincs vele problémánk. Na, persze közben alkottam egy metodikát arra is, hogy a hátán középen, illetve félig oldalt ne dőljön ki a fos (vagy legalábbis minimalizáljuk az esélyt és a mennyiséget), ezért sem ragaszkodom annyira az elvileg ilyen szempontból biztosabb mosható pelenkához.

Folytatás hamarosan!