Érdeklődésemre párom azt vetette fel, hogy beszéljek a közelgő nagy ünnepről. Jó, mondom, de azon belül miről? Aztán eszembe jutott a blogajánlókban megjelenő kérdés, hogy kapjanak-e a gyermekek ajándékot, vagy sem. Mivel nálunk is felmerült a téma, megosztom veletek az ezzel kapcsolatos véleményemet, tapasztalataimat és a kialakulóban lévő gyakorlatot.

Amikor Áron egy évvel ezelőtt megszületett, senki sem esett gondolkodóba, mindenki hozott valamit, amikor ideért meglátogatni minket. A legtöbb hasznosnak bizonyult, vagy rögtön, vagy később, ám akadt egy-két olyan játék, amit eltettem, hogy később esetleg egy másik kisbabának adunk, aki a környezetünkbe pottyan, mert már igen sok – ha nem is egyforma, de – egy korszakra való halmozódott fel. 

És a „kevesebb néha több” elv alapján a kisfiúnak egyszerre csak négy-öt dolgot teszek a játszószőnyegre, amivel foglalatoskodhat, aztán hetente cserélgetem őket. Így alakult ki a heti nagytakarítás ciklusában, hogy ne unja meg a csörgőit, rágókáit, és ne is legyen szétpakolva az egész lakás. 

Aztán bizonyos szempontból gyorsan elrepült egy esztendő, és záporozni kezdtek a családtagok, ismerősök, hogy mit. Születésnap, karácsony, ám egy ekkora még éppen csecsemőnek szüksége sok mindenre nincs. Aktuális téli ruházata beszerzésre került, tavaszra ki tudja, mennyit nő. A hordozóba még belefér, autósülést venni ráérünk egy-két hónap múlva. Abba úgyis legfeljebb a nagymamák szállnak be. (Persze nem szó szerint! ;-)) Bilit pedig mégsem vetetünk másokkal. 

Tehát inkább arra az álláspontra helyezkedtem volna, hogy nem kell szuvenír. Csak ezt tényleg nem igazán értik meg az emberek. Felesleges holmikat viszont nem tudunk tárolni, és nem is akarok. Aztán teljesen véletlenül, ahogy könyveket olvasgattam, megragadott pár apróság. Ami jó ötletnek tűnt. Nekem legalábbis tetszettek. Ha a kicsi nem leli bennük a kedvét, majd én elleszek velük. Így elregéltem és továbbítattam őket. 

Igazából el akartam kerülni, hogy a kéró ússzon a játékokban, de már most sikerült odáig jutnunk, hogy néha nem tudok hová lépni, hogy ne essek orra valamiben. Ekkor újraalkotom a rendszert, és mielőtt leteszem Áront aludni, összerakodok, hogy lássa, ez a rend. Néha segítséget is kérek tőle, ha még nem hulla fáradt. És közben is többször játsszuk azt, hogy valahova bepakolunk, valamiket visszateszünk a helyére. Bízom benne, a következetességgel hamar megtanulja a szabályokat. 

Mi így jártunk ezzel a kérdéssel, de az alapvéleményem továbbra is az, hogy a gyermek azt kapja meg (először), ami valóban kell neki, amit nem lehet normális körülmények között nélkülözni, aztán esetleg hely és az anya engedélyének függvényében egyéb eszközöket, amik még a csöppség hasznára válhatnak, fejlődhet általuk. Jó, egy-két body és pulóver mindig jól jöhet… 

De ha az anyagiakkal nagyon hadilábon állunk, kérhetjük arra is a rokonokat, hogy támogassanak bennünket egy nagyobb horderejű tárgy finanszírozásában, ami időszerűen szükséges, például etetőszék, gyerekülés, sport babakocsi, stb. Ebben a szeretetteljes időszakban biztosan megértik a helyzetünket, és segítenek nekünk. 

Boldog karácsonyt mindenkinek!

Előkészületben: "Egy életre szól"