Ha az első két részt még nem olvastad: "Kezdeti döccenők (1. rész)"; "Kezdeti döccenők (2. rész)"
Mindezekből és az Áronnál tapasztaltakból kiindulva azt kell megállapítanom, hogy néha igenis van létjogosultsága a tápszernek, és a régi viszonyok között ugyanez a helyzet a cukros teával is. Hiszen hiába mondják, hogy a kolosztrum elegendő és tápláló, ha látod a saját csemetéden, hogy éhezik. Akkor nem segít rajtad az elmélet, a könyvek, az elvek, csupán a tapasztalat és a külső beavatkozás.
Ettől függetlenül nem kell lemondani a szoptatásról, és tényleg csak akkora mértékben és olyan időközökben kell adni a pótlást, hogy ne gátolja a tej termelődését, és éppencsak megnyugtassa a bébit annyira, hogy tudja folytatni kemény melóját. Ugyanígy működhet a cukros teával is, szintén elvonatkoztatva attól, hogy nem adunk anyatejen kívül még vizet sem, teines teát pedig mondjuk – most a hasamra csaptam – 1 éves kor alatt sem.
Hol, mikor, mi áll rendelkezésre. Néha kellenek más eszközök, más lehetőségek. A szomszédom példája pedig inkább a kisfiaméhoz hasonlít. Az ő babája is „bealvós” volt. Rengeteget szundított, az evésbe is állandóan elbóbiskolt. Lehet piszkálni, nógatni, de egy néhány napos bébinél nagyon nehéz elérni, hogy felébresztgetés mellett elég erőt fejtsen ki a táplálkozáshoz. Neki ezért (is) kellett kiegészítésért mennie.
Ilyenkor is ideiglenes megoldás a tápszer, hiszen valamit a „lusta” újszülöttnek is ennie kell, hogy fejlődjön, erősödjön, hogy tudjon végre rendesen, megfelelő szívóerővel szopizni. Ez magától szintén nem oldódik meg. Persze ebben az esetben előnyösebb a fejés, és a lefejt tej szoptatásbarát eszközzel történő beadagolása, de ehhez sem mindig adottak a feltételek.
Egyrészt normális körülmények között hiányozhat a kórházi csomagból a mellszívó, a svéd itatópohár, amit aztán napi két órában lehetne a portán beadni. Másrészt Áron idejében sem volt megoldott a fertőtlenítés, vagy legalábbis nagyon körülményesen, könyörgések árán, és furcsa nézések kereszttüzében, miközben egy újszülöttnél ez minimális elvárás lenne, ha már az ember csak vasalt ruhával veszi körül, és minden egyébnél ügyel a legnagyobb tisztaságra és csíramentességre.
Tehát ilyen liga oda, olyan szakemberek ide, normál emberi ésszel úgy gondolom, hogy olykor szükséges lehet a tápszer, a cukros tea, a víz, vagy bármi, ami ideig-óráig nyugtató hatással van a már nagyon felhergelt csecsszopóra. Ezt a fenti példák is alátámasztják, az összes személyes tapasztalatom is ezt mutatja. És még a gyerekorvosunk is megerősítette, hogy császármetszés esetén a tejbelövellés 24-48 órás csúszásban is lehet a természetes úton való szüléssel szemben. Addig pedig a gyermek nem várhat ölbe tett kézzel, borzasztó éhesen. És inkább figyeljük az ő jelzéseit, mint erőszakkal lenyomjuk a torkán a gondosan megfogalmazott irányelveket.
Előkészületben: "Ötletszerűség vagy ösztönösség?"
