Párom már egyszer szóbahozott hölgy barátja kérdezte tőlünk, hogy miben nyilvánul meg Áron fogzása, mert ő is hónapokon keresztül azt hitte, hogy a kisfiának a foga jön, és fáj az ínye. Hogy utána mire gondolt, arról már nem beszélgettünk, mindenesetre számomra furcsa, hogy tévedésnek vélte eredeti elképzelését. Legalábbis én így vettem ki az érdeklődéséből.

Persze, másra is rá lehet fogni a nyűgösködést, és több gyereknél például az anyukának már teljesen mindegy, hogy a kisebb a frontot érzi, vagy a fogacskái növekednek, a lényeg, hogy próbálja megvigasztalni, elterelni a figyelmét, amennyiben egész napot felölelő teendői engedik. Néha meg hagyja egy csöppet főni a levében a kismanót, ha éppen más sürgős tennivalót talál magának, vagy mondjuk a nagyobbat a szemetesből halássza ki. 

Ahogy már szenteltem neki egy cikket, és többször is említettem, a mi bébink tényleg elég sokat és régóta kínlódott ezzel a problémával. Viszont ismeretes, hogy az édesapjának is hasonló nyűgjei voltak ugyanezen életszakaszában, valamint később egy fogorvos meg is jegyezte, hogy olyan fogai vannak, mint egy rénszarvasnak. Magyarán szólva rendkívül erősek, a gyökerek szerteágaznak (igen, ezek nálunk még csak a tejfogak, ám lehet összefüggés). Így került sor arra, hogy egy régebbi foghúzásához még egy embert is hívni kellett, és nagyon keservesre sikerült. Nem csoda, hogy Apa nehezen veszi rá magát a dentiszt meglátogatására. 

De visszatérve a babára, nemcsak dőlt a nyála, mindent rágcsált, de szoptatási problémánk is adódott belőle, és a sírás is néhányszor ennek a számlájára (volt) írható. Természetesen nem tudhatjuk pontosan, ám így érezzük. Mivel a fogzás nem akkor okoz fájdalmat, amikor már megjelenik a fehér csíkocska, hanem jóval előbb, és több részletben. Feszíti a húst, ahogy előtör. Nincs még sehol, azonban a csecsemő nem érti, hogy mi történik, csak azt tudja, hogy ez rossz neki. 

Olykor felerősödik a kín, belenyilall, máskor hetekig észre sem veszi, hogy ott van. Hónapok telnek el, mire kikandikál valami. Mi a rengeteg szenvedés után gyakorlatilag hirtelen szembesültünk vele, hogy Áronnak megjelent az alsó két metszőfoga. Előtte semmi komolyabb tünet nem jelentkezett. Aztán a felsőkkel már jobban meggyűlt a bajunk. A bal oldalival hosszú heteket küszködtünk, etetéskor folyamatosan a szájába nyúlkált, hol egy ujjával, hol az egész öklével, vagy a kezével a torkáig. 

És arra is rájöttem, hogy a kisfiú 2 és fél hónapos kora óta a szemfogai miatt nyűglődik. Ott volt vörös és duzzadt az ínye a kezdetektől, állandóan arra matatott, azzal próbált harapdálni. Hiába jövő nyárra várható a megérkezésük, ha egyszer ezek kíntatják a legkeményebben. 

Egyébként is megfigyeltem, hogy minden ilyen hullámszerű, valószínűleg nem csak a mi csemeténknél. Egyszer rengeteget hadovál, aztán jó ideig szinte meg sem szólal, és akkor megint rákezd a beszélgetésre. De ugyanez van bármilyen cselekvésénél, vissza-visszatérnek a hanghatások (pl. brekegés), a játékok, a mozdulatok. Mikor átfut az agyunkon, hogy az adott dolgot biztosan elfelejtette, megint feleleveníti. Tényleg csoda. 

Addig magában gyakorolja, elmélkedik, álmodik róla, hogy ismét szórakoztasson vele bennünket, lenyűgözzön, nyilván a továbbfejlesztett verzióval, esetleg kombinálva egy másik tevékenységgel. Érdekes lenne belelátni a fejébe, de akkor nem tartogatna mindig újabb meglepetéseket, amivel felvillanyoz minket. 

A címnek értelmet adva azt a véleményt szerettem volna megfogalmazni, hogy ha valamit az édesanya gondol vagy megérez, az úgy is van. Mivel nem ismerünk jobb magyarázatot, és senki sem áll közelebb a kisdedhez, mint mi magunk, hinnünk kell magunkban és az intuícióinkban. Lehet, hogy valójában nincs igazunk, azonban ezt joggal senki sem állíthatja, és soha nem fog kiderülni. Egyelőre magabiztosságra van szükségünk. 

Aztán majd ha anyósként meséljük ezeket a történeteket, hátrébb húzzuk az agarainkat, elregéljük, hogy mi hogy láttuk anno, és hagyjuk, hogy a gyermekeink megtalálják a maguk igazságát. És bólintunk akkor is, ha esetleg nem értünk velük egyet. Mert az az ő életük lesz, aminek a gondjait saját maguknak kell megoldaniuk.

Hamarosan kiegészítés a "Lesz-e kistestvér" c. cikkben!

Előkészületben: "Csak a nyári!"