Ha az első három részt még nem olvastad: "Kinek az igénye? (1. rész)"; "Kinek az igénye? (2. rész)"; "Kinek az igénye? (3. rész)"
A napirend tekintetében pedig létezik még a „4É”-módszer, amit már én is említettem, és ami szimpatikus, némiképp rugalmasabb, mint az órához kötött változat, noha ez is a 3 óránkénti etetés felé hajt. Én is erre terelgetném a kislányt, de ha ő más lehetőségeket ismer, és gyakrabban is mellre kéredzkedik, akkor nem sokra megyek a terveimmel. És bár nem szeretnék belekötni, és nyilván megvan az oka, magyarázata, és nem kell mindent szó szerint venni, és tudni kell, hogy mikor mit kell alkalmazni, azonban ebben is találtam bőven ellentmondást.
Pl. azt mondja, hogy „ne nézd az órát”, majd néhány oldallal később arra kér, hogy „idézd fel, mikor evett utoljára”. Most kérdem én, ha nem kukkoltam a kakkukost, akkor honnan a manóból tudjam, hogy mikor táplálkozott legutóbb? Igen, a lényeget tekintve értem, ha fenn volt kevés időt még szoptatás után, akkor elvileg nem éhes. Ám a gyakorlat sokszor mást mutat.
A másik, amit más fórumon olvastam, hogy a baba csak akkor eszik, ha éhes. Tehát ha felteszed töltőre, mert sír, akkor nem fogadja el, ha nem az a baja. Én legalábbis ezt így fordítom le. És ebben koránt sem vagyok biztos. Egyrészt akkor nem bukna, hányna akkorákat evés után. Igen, tudom, az attól van, hogy fejletlen a záróizma, meg hirtelen, sok ér le a pocakjába, stb. De akkor is, józan ésszel ezt fel nem foghatom.
Tudom, hogy egy csecsemőt felnőtt logikával megérteni nem lehet, teljesen másképp működik. Ugyanakkor mégsem tudok szó (kiabálás) nélkül elmenni amellett, hogy eszik, hány (akár gyomorsavasat!), majd ismét falatozik, és ez így megy tovább.
Másrészt pedig azért sem vélekedek a szakemberrel egyformán, mert Áront annak idején túletettem, és ő sem mondta azt, hogy nem kér többet. Biztosan én szoktattam hozzá a „rosszhoz”, de nem utasította el a mellem, nem fordította el a fejét, nem tiltakozott. Amikor leszállt, még kétszer visszatettem, nehogy éhen maradjon, és bizony folytatta tovább a táplálkozást. Más kérdés, hogy utána hatalmas adagokat adott vissza. Ez nyilvánvalóan az én hibám volt, de közel sem azt bizonyítja, hogy a bébi csupán akkor eszik, amikor tényleg szüksége van rá.
Pláne vonatkozik ez arra, hogy a szopóreflexet is csak akkor lehet kiváltani, ha a gyermek enni akar. Véleményem szerint kezdetben a szopóreflex szinte állandóan jelen van, akár éhes az újszülött, akár nem, persze az első napokban nem ártunk vele, ha minden ilyen jelzésnél megszoptatjuk. Később viszont érdemes figyelni, hogy tényleg enni akar, vagy fáradt, vagy csak olyan kedve van, hogy jó lenne „rágni” valamit. Aztán vagy meg tudjuk fejteni, vagy nem. A reflex pedig lassan eltűnik, és maradnak továbbra is a kétségek.
Előkészületben: "Rossz a jóban"
