Ha az első részt még nem olvastad: "Kinek az igénye? (1. rész)"
Ez az igény szerinti szoptatás nagyon jól hangzik, szépen felépített, csupán szerintem lehetetlen kivitelezni. De hát ki mit tud belőle betartani, vagy mit nevez annak, biztosan ezzel kapcsolatban is eltérő vélemények vannak. Ám amit a liga összeszedett, azt azért pontról pontra betartani, kb. egyenlő azzal, mintha 3 óránkénti etetést próbálnál ráerőltetni a gyermekedre.
Azon azért hangosan felnevettem, amikor azt olvastam, hogy tényleg minden nyekkenésre, síráskezdeményre meg kell szoptatni a kicsit, ugyanis nem tudhatod, hogy miért sír, de az anyatej mindenre jó. Tehát téged nem érdekel – hiszen úgysem ismered fel a jeleket –, hogy miért bömböl az újszülött, a csecsemő, fogod, mellre teszed. Tényleg ez az igénye?
Ha mindenre ugyanazt a reakciót kapja, akkor miért differenciálódjon a sírása, miért használjon más jelzéseket? Akkor semmi értelme nem lesz fárasztania magát különböző kódokat kitalálni, és az édesanya soha nem fogja megérezni, megfejteni, hogy mikor mi a baja a babának. Ez lehet cél?
Ráadásul azzal sem értek egyet, hogy a szoptatás mindenre megoldás, mert ha mondjuk már teleette magát, és ezzel összefüggésben küzd, akkor nem kéne még tömni tovább, inkább meg kell várni, míg megemészti, feldolgozza, kijön a büfi, a puki vagy egyéb, ami bántja. Ha fáradt, álmos, és ismételten jól telezabáltatjuk, akkor megint nem tud elnyugodni, mert megint beindítjuk az emésztését. Nálunk legalábbis sokszor ez is történhetett. Lehet, hogy ezért volt fenn a kislány órákat.
Felénk amúgy sem igazán működik a komfortszopizás, mert erős a tejleadó reflexem, amivel még az esetlegesen nem olyan sok tej is gyorsan zúdul a pici szájába, ami nem egy megnyugtató jelenség. Többször előfordult, hogy sírásnál feltettem, aztán ahogy elkezdett ömleni a szájába a tej, azonnal leszállt, mert enni nem szeretett volna, csak „rágcsálni”. Magyaráztam neki, hogy nekünk erre esélyünk sincs. Lehet, hogy azóta már meg is értette.
Mindent összevetve ez a nagy füzetben leírt igény szerint szoptatás nekem egy kicsit túl szigorú, de némiképp csiszolgatva rajta a gyakorlatban is használható. Itt is az a lényeg, hogy ne erőltessünk, ne alkalmazzunk semmit, ami számunkra nem kényelmes. Vannak benne nagyon jó meglátások, elkerülhető vele, hogy elapadjon a tej, idő előtt át kelljen állni tápszerre, vagy hozzá kelljen táplálni.
Azonban szűken véve nem veszi figyelembe az anyukát, a családot, a lehetőségek korlátosságát, a gyermekek valóságos szükségleteit – hiszen valamelyikőjüknek például sokkal célszerűbb egy rendet tartani, ez temperamentumtól, rengeteg mindentől függ –, hogy valóban éhesek-e, akár lelkileg is, stb.
Kíváncsi vagyok, mi mire jutunk vele, illetve a némiképp módosított formájával, hogyan alakul a jövőben a napi rutinunk, a kóstoltatás, a fokozatos elválasztás, az altatás, a szeparációs szorongás, a bizalom, az önbizalom. Bár ezek szerintem nem csak a táplálás kérdései.
Egy pozitívumát azonban már most meg tudom említeni, hogy szinte észre sem vettem a növekedési ugrásokat. Talán két nappal 3 hetes kora előtt játszotta el Anna, hogy éjjel 1 óráig 5 órát volt fenn, közben folyamatosan étkezett, meg két nappal utána délután ejtett meg egy láncot. Ám mivel egyébként is egyfolytában ez a műsor, nem igazán írtam a növekedési ugrás számlájára. 6 hetes kora előtt is kb. két nappal egy délutáni szeánszt rendezett, de nem úgy, mint Áron, hogy le se száll rólam órákig, csak a maga módján. Félóránként, óránként felkéredzkedett. Mint bármelyik másik szürke hétköznap.
A negatívuma pedig az, hogy nem lehet hozzá szervezni. Nekifogsz valaminek, aztán dobhatod félre, mert megint hangoskodik. Amikor már azt hiszed, hogy ennél több tej nem fér el benne, akkor még egyszer rázendít, és megint mindent vethetsz szanaszéjjel, hogy odarohanj. Gyakorlatilag nincs nyugtod, amíg el nem alszik, olykor csak darabokban tudsz valami apróságot befejezni. Széttöredezel, mert ahogy újra nekiállsz, új energia kell hozzá. Mindenbe belekapsz, aztán semminek nem érsz a végére. Na, ezt a kiszámíthatatlanságot én annyira nem kedvelem. De dolgozom rajta, hogy nekem is megfelelő legyen! Hiszen – bármennyire is furcsa vagy önzés – nekem is vannak igényeim!
Folytatás hamarosan!
