Ha az első részt még nem olvastad: "Otthoni óvintézkedések (1. rész)"
Áronnak nem túl régi mániája, hogy mindenkinek ő húzza le/fel a pulóverjének, utcai kabátjának cipzárját, ő fogja a táskájukat a nagyszülőknek, amíg felöltöznek, elkészülnek. Sajnos erről a tevékenységéről kénytelen voltam a szükségállapotra való tekintettel leállítani. Úgy tűnik, hogy szépen megértette, hogy most vészhelyzet van, és bár figyelem is, de abszolút betartotta a kérésemet. Ha mégis megesik, hogy valami „kinti” tárgyat megfog, rögtön visszük a fürdőszobába.
Egyetértek azzal, hogy gyakran kell kezet mosni, és ezt jómagam igen magas szinten űzöm, de azt azért mindannyian tudjuk, hogy egy ekkora babával a kézmosás nem túl egyszerű, elég hosszadalmas (a miénkhez képest), és ő sem mindig akceptálja, ezért igyekszem azon, hogy az általa tapogatott tárgyak tiszták maradjanak, és ne kelljen mindig a fürdőbe rohangálni.
Ha elmegyünk sétálni, nem áll más rendelkezésünkre, mint a kézfertőtlenítő. Játszótér, lépcsőkorlát, kilincsek, ajtók, kavicsok, a bébi mindent összetaperol, összegyűjt, aztán természetesen jelentkezik a kiflijéért és innivalójáért. Ilyenkor nyugodt körülmények között leültetem valahova, aztán jön a fertőtlenítés, nálam, majd nála. Nincs odáig érte, de másképp nem megy. Járványon kívül sem.
Egy helyben eszünk, iszunk, minden elpakolunk, aztán jöhet az újabb koszos dolgok feltérképezése. Most nagyon nem lazítunk a szabályokon, azt hiszem, az eldobott falatok is a földön maradnának, bár mivel figyelmeztettem erre, nagyon figyel a kincset érő harapnivalókra.
Ja, és amit még hangsúlyoznak, hogy amíg piszkos lehet a kezünk, ne nyúljunk az arcunkhoz, erre is intettem Áront a minap, amikor a szeme felé indult a mancsa. Nincs orr-, szem-, fül-, száj-, főleg fogpiszkálás.
Említenem sem kell, hogy lázas, náthás beteg ne jöjjön látogatóba, mi se menjünk hozzá, lehetőleg a tünetek múltával is várjunk még egy-két hetet. Ha a fertőzött történetesen egy kisbaba anyukája, akkor hordjon otthon szájmaszkot, ne puszilgassa, ölelgesse a gyermeket, ne mondja a szájába a mondókákat, „távolról”, sok kézmosással, tiszta, vasalt ruhákkal felvértezve gondoskodjon a kisgyerekről (különösen csecsemőről).
Amire pedig allergiás vagyok, és sok mással egyetemben egyelőre nem képes kikopni a köztudatból, az a tenyérbe köhögés, tüsszögés. Pont oda, amivel aztán mindenhez hozzáérünk, akár tudatunk alatt is. És nem, nem hiszem, hogy bárki azonnal kezet mosna minden egyes ilyen eset után. És ha egyszer is elmulasztja eme cselekedetet, már mindenhol ott van a baj forrása.
Nedves, de száraz krahácsolásunkat, szüsszentéseinket intézzük a könyökhajlatunkba! Ugyanúgy automatikussá alakítható a mozdulat! Vagy zsebkendőbe. De ilyen orrfúvás, nagy erejű tornádók után is felettébb érdemes kezet mosni! A kezünknél még a szemetes, mosdókagyló, üres folyosó is jobb megoldás. Amit később úgyis vegyszerekkel fertőtlenítünk.
Apropó, néhányan megemlékeztek a villanykapcsolóról is. Én ezt vagy könyökkel intézem (nyilván típustól is függ, hogy meg tudod-e tenni ezt), vagy kézfejjel (vagy kisujjal), ahogy a keverős csapot is nyithatjuk kézfejjel vagy csuklóval, ha elég ügyesek vagyunk, és begyakoroljuk a mozzanatot. Néha ezeken is menjünk át azonban fertőtlenített törlővel, ahogy a kilincseken is. Bár nálunk általában minden ajtó nyitva van, sokat zsinórok vagy egyéb elcsúszások miatt be sem lehet csukni, ám Áron mostanában mindent zárogat.
Ami még eszembe jutott, hogy lehetőleg, ahogy utcai cipőnket is egyből levetjük hazaértünkkor, otthoni papucsunkban se menjünk ki a lépcsőházba, udvarra, utcára. Nekem erre külön rendszeresített lábbelim van. Nyilván más a helyzet, ha valaki családi házban lakik, ő tudja, hogy milyen felületet hogyan tud lemosni, fertőtleníteni, meddig mehet ki, ki hol jár nála, stb.
Nem mondtam semmi újdonságot? Hála az égnek! Akkor nálad rendben működik minden! De higgyétek el, vannak olyan emberek, akik azt gondolják, hogy nincsenek náluk okosabbak, akik mindig másoktól kapják el a kórokat, mégsem ismerik ezeket az elemi higiéniai szabályokat, vagy eszük ágában sincs betartani (mert bonyolult, sok időt és energiát vesz igénybe, stb. De kérdem én: mennyivel több erőt igényel egy betegség legyőzése?).
Véleményem szerint a fenti lépéseket nem csak ebben az időszakban, hanem influenzaszezonban, és egyáltalán a mindennapokban is érdemes és nem túl bonyolult megtartani.
Előkészületben: "Több önbizalmat!"
