Ha az első két részt még nem olvastad: "Szolgáltatóbarát társadalom (1. rész)"; "Szolgáltatóbarát társadalom (2. rész)"
A fentiekből úgy vélem, már mindenki kikövetkeztette, hogy azóta sem részesültünk a szolgáltatásban, lassan egy hónapja semmilyen jelzés nem érkezett felénk. Nem mintha feltétlenül óhajtanánk kockára fagyni az élmény közben, de azt hiszem, mindannyian megnyugodnánk, ha végre túl lennénk rajta. Hiszen akkor biztosak lehetnénk benne, hogy a nem kis összegért cserébe valamit tényleg kaptunk.
És fogalmam sincs, mi van akkor, ha ez az esztendő önhibánkon kívül eltelik. Adjak túl a „voucheren” féláron, hogy ne bukjam el az egészet? Ki fogja megvenni? Mit adjak elő, nekem miért nincs rá szükségem?
Ráadásul az örömünktől már rég megfosztottak bennünket. Bármennyire is csodálatos lenne a szolgáltatás, a szánk íze lassan fél éve megkeseredett. Elveszett a lelkesedésünk, a bizalmunk, eljátszották. Lehet, hogy nem lenne semmi problémánk, ha mindezekről, amiket időközben elcsepegtettek, már az első találkozás alkalmával részletesen beszámoltak volna.
Persze megértem, hogy a kedvező időjárás a mi érdekünket és biztonságunkat szolgálja, de azt azért nem veszem be, hogy hónapokon keresztül nem adódott egyetlen egy alkalom se az „indulásra”. Viszont, hogy milyen csókosok vagy szerencsések „rajtolhattak”, arról lila gőzöm sincs. Vagy jólétükben és lustaságukban, más programokkal eltelve eszük ágában sincs útnak indulni.
Holott nem kerülne semmibe felmérni a kapacitásukat, ahhoz viszonyítva engedélyezni a jelentkezéseket, és egy olyan rendszert bevezetni, ahol az ügyfelek „besorolása” egyenes módon történik.
Akárhogy is vesszük, ez szerintem borzasztó, és mérföldekre van a „fogyasztóbarát társadalom”-tól. Forduljak a fogyasztóvédelemhez? Én nem (csak) a személyes gondomat kívánom megoldani, hanem azt szeretném, hogy ilyen ne fordulhasson elő. Hogy fellépjenek ezek ellen a (nem) szolgáltatók ellen, hogy másokat ne „verhessenek át”. Hogy nekik legyen lehetőségük megfontolni az ajánlatot.
Hiszen miért csinálják ezt? Mert megtehetik! Mert ha figyelmeztetik őket, legyintenek, ha megbírságolják, nevetve kifizetik, és tovább folytatják eddigi „üzletpolitikájukat”. Mert a mi kemény munkával megkeresett forintjaink árán az arra illetékeseket mondjuk ingyen fuvarozzák. Ezt nem konkrétan a fenti esetre értem, nincs is ilyen jellegű információm, csak általánosságban beszélek.
És tudom, hogy feleslegesen, de jólesik kiírni magamból. Közben eszembe jutott az is, hogy nemrégiben egy internetes áruháznak küldtem egy üzenetet egy kérdéssel, miszerint miért van az, hogy amikor egy póló a főoldalon van, még csak X forintba kerül, mire rákattintok, már X+400 Ft. Nem meglepő módon érdeklődésemre az akciójuk lezárultával válaszoltak, miszerint típus, méret, szín, stb. szerint változik az ár.
Rendben, de én nem egy fehér női trikót, hanem például egy kék férfi pólót választottam ki. És apró betűkkel sem volt odapötyögve, hogy „-TÓL”, esetleg egy még szimpatikusabb tól-ig! Kábítják a népet, akik ezt észre sem veszik a karácsonyi előtti lázas pénzszórásban. Mit ér vele a társadalom, hogy leiratkoztam a hírlevelükről, és többet nem rendelek tőlük? Ha jelzek nekik egy visszásságot, amibe beleköthetnek a hatóságok, miért nem igyekeznek kijavítani a hibát?
Szomorúan látom, hogy a cím szerint létezünk, aminek esetlegesen csak az vethet véget, ha egy újabb válság kopogtat az ajtón, és az egyszerű embereknek csupán a megélhetésre marad pénzük. Akkor talán a szolgáltatók is átformálják a gondolkodásukat, és jobban odafigyelnek az igényekre, a félretájékoztatások elkerülésére és az ügyfelek kiszolgálására (aminek a nevükből adódóan automatikusan működnie kéne).
