Ha az első részt még nem olvastad: "Szolgáltatóbarát társadalom (1. rész)"

A másik hasonló helyzetem még mindig függőben van egy (nem) szolgáltatóval, és fogalmam sincs (halvány van), hogy hova fordulhatnék ennek kapcsán.

Történt még nyár végén, hogy felkerestem őket, két főre jegyet vásároltam egy szolgáltatásra – maradjunk ennyiben –, édesanyámat szerettem volna meglepni vele egy közelgő ünnepén. Az „asszisztens” szabadságát töltötte, így közvetlenül a „főnökkel” „tárgyaltunk”, ami annyiból állt, hogy számítógépen pötyögött valami szöveget, közben eltüntette, majd kezdte elölről, és egy kinyomtatott kártyát nyomott a kezünkbe, majd közölte, hogy neki már régen valamelyik nyaralóhelyiségben kéne lennie, és már csukta is be mögöttünk az ajtót.

Azért előtte egy hétvégét leegyeztettünk, és biztosított arról, hogy előtte napon telefonon, aznap pedig sms-ben jelzi a „megvalósulást”. Azon a szeptemberi víkenden pénteken nem jelzett, de mivel látszott, hogy ezeket a kiegészítő tevékenységeket nem ő végzi, és nincs is vele annyira tisztában, ezért készültünk rá, hogy esetleg előzetes értesítés nélkül is hajnalban kell kelnünk egy üzenetre.

Gyakorlatilag készenlétben álltunk egész napokat, addig, amíg bizakodtunk abban, hogy lesz ebből valami. Talán mondanom sem kell, hogy én hívtam őket hétfőn délelőtt. Semmi elnézéskérés, semmi magyarázat, sorolja a nő a következő „szabad időpontokat”. Nyelek egyet, választok.

Kb. 1-2 órával az indulás előtt egy sms, hogy „nem lesz jó az időjárás”. És még én keressem őket új dátum foglalása „véget” (!). Mint később kiderült, sablon. Ezt eljátszottuk még néhányszor, majd hogy írásos nyoma legyen, e-mailt küldtem az eddig történtek összefoglalásával és azzal a kéréssel, hogy másokat már „ne engedjenek elénk”, mivel arról nem tehetünk, hogy igazi béka híján nem tudjuk megjósolni az időjárást.

Írásos reakció nincs, a hölgy alkalmatlan időben hív, másnap tudunk beszélni. Kiselőadást tart a a meteorológia és a szolgáltatásuk relációjáról, holott én levelemben arra utaltam, hogy konkrétan nem közlik, hogy akkor éppen aktuálisan mi miatt hiúsul meg a „start”. Megemlítette, hogy ő telefonált előző nap is. És?! Már bocsánat, de fizettem annyit, hogy elvárhassam, hogy ne az én kontómra ecsetelje a „tevékenységüket”.

Intelligensre kapcsoltam, próbáltam megismertetni az én látószögemmel, mindenre volt válasza. Nagy mellészövegelő, nem csoda, hogy nem billentyűzettel kommunikál. Újabb dátum rögzítve, eddig kettő tőlünk elutasítva betegség és anyukám elutazása miatt (ebből az egyikről már korábban nyilatkoztam a nőnek, hogy nem megfelelő, és a másikat is csak rögtönözték egy hétköznapi ünnepre).

Közben a hölgy kitalálja, hogy akik hétvégén nem mennek, azokat hétköznap viszik. Holott erről eddig egy szó sem esett, és később is hárítja ennek a pótlásnak az igénybe vehetőségét. Ráadásul ezzel nem jelentkezett az előző elmaradás után sem.

Megint üzenet, várom a hétfő-pénteki „bekövetkezést”, hiszen írásban szólok, hogy mint már leszögeztem, én már nem hívom őket. Várhatok. Semmi reakció.

Majd egy hét elteltével ismét klaviatúrát ragadok, és előzetes elhatározásomnak megfelelően – egyeztetve édesanyámmal is, aki bár nagyon bánta a dolgot, belátta, hogy reálisan látok – lemondok az egész szolgáltatásról, és kérvényezem, hogy a részvételi díjakat utalják vissza a számlaszámomra.

Ekkor jön a következő bökkenő. Ezúttal méltóztatnak e-mail-ben és telefonon is megkeresni. Amiről ugyanis ezidáig (néhány hónap alatt) nem tájékoztattak, hogy nem „jegyet”, hanem „vouchert” vásároltam, ami vissza nem váltható, egy évig érvényes, viszont szabadon átruházható.

Azonban kérdezem én: erről nem akkor kellett volna informálni, mielőtt megveszem a plasztikkártyájukat?! (Mert egyelőre más nem történt.) Egy büdös szó nem esett ezen cseppet sem mellékes adalékról, aminek ismeretében – pláne az egyéb kifogásokat, halasztásokat is átélve – jobban meggondoltam volna, hogy megéri-e ez nekünk.

Lehettem volna agilisebb, megejthettem volna valami olyan megjegyzést, amitől egy kicsit magukba szállnak, és talán helyrebillen a rend, de tisztességes ember lévén (perpillanat) elfogadtam az általam előre nem ismert, alá nem írt szabályzatukat, és indítványoztam a nőnél, hogy írjon be ő minket, ahova akar, mi általában ráérünk, és csak értesítsen az időpontról.

Ez egy esetben le is zajlott, amit kénytelen voltam töröltetni, tekintettel arra, hogy a kis családommal szerény, néhány napos belföldi kirándulást tettünk, a beugróként szóba eshető nagynéném pedig osztálytalálkozón vett részt. Nyilván nem volt a legjobb taktika a részemről, hogy írásos nyommal egyeztem bele gyakorlatilag a feltételeikbe, de a mai napig nem tudom igazán, hogy mit kellene tennem.

A következő hétre lebeszélt napon reggel ismét én csörögtem rájuk, hogy várható-e aznap valami, mivel édesanyám már nagyon megunta az otthon üldögélést, és szeretett volna elmenni kirándulni a környékre. Mondták, hogy ne aggódjak, nem lesz semmi, a továbbiakról nem esett szó.

Folytatás hamarosan!