Lehet, hogy egyedül vagyok vele, de amikor várandósságom alatt könyveket, cikkeket olvastam, nem láttam az éles különbséget (de még talán az átmenetit sem) a baba különféle megnevezései között, ami később elég kavarodást okozott az amúgy sem teljesen tiszta fejemben. Ugyanis rájöttem, hogy nem mindegy, hogy egy bébi újszülött, csecsemő vagy kisded.

Ezek a fogalmak nálam ugyanazt takarták, amíg időközben le nem esett, hogy nem mindegy, melyik kifejezést használják, hiszen a kicsinek az életszakaszai során másféle dolgokra van szüksége, máshogy kell hozzáállni például a sterilitás kérdésében, a hőháztartásával kapcsolatban vagy bármilyen más témában.

Ezért, gondoltam, nem árt összegezni, hogy mikor minek nevezzük, és legfőképp, hogyan közelítsük meg kis gyermekünket. A szakembereknek sem maradéktalanul egységes a hozzáállásuk, és nyilván a határok sem szögekkel vannak kijelölve, de nagyjából azért lehet látni az átfolyást, a körvonalakat.

Újszülöttnek néhányan csak a kórházi tartózkodás idejére titulálják a csöppségeket, tehát 3-5 napra, többek inkább 10 napra teszik ezt a korszakot, esetleg 2-3 hétre. Véleményem szerint fokozatosan lehet áttérni például a „hidegebb” hőmérsékletű szobára vagy nem túl forró fürdőre (mondjuk Áron elsőre is ordított a 37 fokosban, az anyja után a 32-33 fokos vízben érezte magát megfelelően), de nem tévedünk akkor sem nagyot, ha a gyermekágyi időszakra (első 6 hétre) helyezzük ezen szakasz végét.

Ezután beszélhetünk csecsemőről, egészen kb. 1 éves korig, de itt is kitolódhatnak bizonyos tekintetben a mezsgyék, hiszen lehet, hogy majd csak másfél évesen válik totyogóvá, később kezd el jobban kommunikálni, vagy tovább tart a szoptatási idő (hiszen a megnevezés innen eredhet).

Onnantól pedig, amikor önállóan képes menni, tipegővé (régiesen kisdeddé) válik, és szintén más „szabályok”, ajánlások vonatkoznak rá, a nevelésére, stb.

Majd a 2-3 éves korban jelentkező dackorszak lecsengésével babánkból kisgyermek lesz. Persze elképzelhető, hogy már közben megtanulja kikérni magának a számára lealacsonyítónak tűnő címet, onnantól kezdve pedig már nem hívhatjuk babának, bármennyire is hozzászoktunk, ő a legkisebb a családban, vagy akármennyire is a kicsi fiunk/lányunk lesz mindörökre.

Kisebb testvér érkezésével hamarabb is nagyobbnak tekinthetik, de amíg engedi, nyugodtan bánhatunk vele bébiként, ezzel is kompenzálva azt, hogy az apróbbal bizonyos vonatkozásban többet kell foglalkozni.

Utólag legalább tudatosult bennem, hogy mikor melyik oldalakat kell újra átnézni a könyvekben, és melyik javaslatok szólnak Áron aktuális korára.

Előkészületben: "Erről maradtunk le" (kicsit később)