Ugróbéka

Ugróbéka

Meglepetéstartogató

2018. november 08. - Ugróbéka anyukája

Korábban már többször említettem, hogy a szoptatással kapcsolatban rengeteg problémánk adódott. Azt gondoltam, hogy Áron 10 hónapos korára már mindenen túllendültünk, de még mindig tartogatott meglepetést.

Új mániája, hogy csak harapdálja a mellbimbómat. Előbb-utóbb a tejleadó reflex beindul tőle, azonban annyit is hajlandó enni belőle, ami azzal kijön. Utána is folyton kiengedi, visszaveszi, és ez így megy tovább. Elég idegesítő. Azért is, mert tudom, hogy nem egy tejserkentő módszer. Azért is, mert tényleg nem számítottam rá. És egyébként is. Mintha az ember fülét huzigálnák. 

Úgy viselkedik, mint egy újszülött. Mint aki elfelejtett, vagy soha nem is tudott enni. Nem tudom, hogy ez annak köszönhető-e, hogy jön a felső középső metszőfogának a párja, vagy csupán hobbiként szolgál nála ez a tevékenység, de egyáltalán nem örülök neki. 

Félek tőle, hogy így hamarosan elapad a tejem, még mielőtt „legálisan” áttérhetnénk a tehéntől eredő változatra. Ezért is folyamodtam ahhoz, hogy sokszor visszarakom, hátha azért ezt is érzékeli a rendszerem a tejtermelés fenntartása szempontjából. 

Ily módon jutottunk egyik este odáig, hogy hosszú hetek óta először egy jó közepeset bukott a drága a szopizás után. Mivel így azt sem tudom felmérni, hogy mennyit eszik. Hiába számolom a perceket (és a „leugrásokat”), felezhetném őket a fent töltött idő vonatkozásában. Osztottam is, hát ez lett belőle. 

És ezt nem egy menstruációs hosszra produkálta, hanem kb. egy hónapon keresztül. És nem hiszem, hogy mondjuk a torka fájt volna végig. Most már bízom benne, ezt is túléltük. Az utóbbi két napban ismét megjelent nálunk a komfortcicizés is. Szépen dolgozik, rendesen használja a nyelvét. Mára az is világosan látszik, hogy nincs lenőve, néha oldalra kidugja. 

Nem mintha ezt feltételeztem volna, azonban ezáltal egy újabb lehetőséget zártam ki a bimbóvédő alkalmazásának szükségessége tekintetében. Tényleg halvány lila fogalmam sincs, hogy miért kellett elfutnia a páromnak érte az egyik kórházi nővér szerint. Örök talány. És nem mondom, hogy ezzel megkönnyítette a dolgomat. Valószínű nagy szerepet játszott az anyatejes táplálással összefüggő korai gondjainkban. Sebaj, ezt is megoldottuk.

Előkészületben: "Az első nagy pánik"

A bejegyzés trackback címe:

https://ugrobeka.blog.hu/api/trackback/id/tr5614360273

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása