Ugróbéka

Többlettünetek (2. rész)

2020. március 31. - Ugróbéka anyukája

Ha az első részt még nem olvastad: "Többlettünetek (1. rész)"

Ami mérföldekkel idegesítőbb, az a lábszag. A legnagyobb nyári kánikulában sem büdös a lábam! Nem mondom, hogy néha nem izzad – bár papucs hordása esetén szoktam púderozni, mert érzékeny a bőröm, és könnyen kidörzsölik a pántok –, de akkor sem szagos! Most meg elájulok magamtól…

Ugye már eleve nem nagyon létezik 100% pamut zokni, az meg rajtam nem segít, hogy a belseje ilyen, a külseje olyan, amikor olyan leheletvékony, hogy meg sem lehet állapítani, hogy két fele van. És az időjárás még mindig gyakran indokolja a (nylon)harisnyát is… Na, feltételezem, az sem a legjobb viselet jelen esetben, de fázni meg megfázni még annyira sem szeretnék. Cipőnek is mindegy, hogy mi van rajtam.

Ahogy férjem összegezte, „hormonális lábszagom van”. Mi más? Csak hát szégyellek elmenni bárhova, pláne levenni a lábbelimet, mert félek, hogy mindenki elájul. Egy orvosi vagy védőnői vizsgálaton (igaz, utóbbi most szünetel) azért ez elég ciki. Mindegy, majd ez is véget ér.

És ehhez kapcsolódik még az is, hogy ha nagyon sietek valahova, kicsit túl vagyok öltözve, vagy valami apró stresszhatás ér, elkezd folyni rólam a víz. Ilyenkor a testszagomtól is messzire tudnék menekülni, ha lehetne… Máskor is előfordul, hogy megizzadok, de közel sem érződik rajtam ennyire az „illatanyag”. Pamutpólót hordok, igaz, hidegben polárpulcsival, de a minap az egyik illatszerboltban alig mertem a sorban maradni. Így ha készülök valahova, golyós és fújós dezodort is használok, hátha a dupla hatóanyag segít valamit.

Az orrfolyást meg majd' elfelejtettem! Mintha már ez is redukálódott volna, de olyan szinten folyt az orromból a víz, hogy napi egy csomag papírzsebkendőt elhasználtam. Valahogy úgy tűnt számomra, hogy a „felesleges” folyadékot így adja le a szervezetem. És valami módon összefüggésben éreztem a hányingerrel, hányással is, hiszen ott is inkább víz távozik.

Azonban környezettudatos módon előkerestettem anyukámmal még fellelhető ruhazsebkendő-készleteit, és azóta – mivel beteg, náthás nem vagyok – azzal nyomom az orrtörlést. Teljes mértékben bevált. Mondjuk másnak a koszos textilzsepijét nem biztos, hogy mosnám, de a sajátommal nincsen gondom. Aztán megy a mosógépbe, kivasalom, és újra lehet alkalmazni. Nagyon menő, és megszámlálhatatlan mennyiségű papírzsebkendőt megtakarítottunk vele. Ami nem csak pénz, hanem sok-sok fa is!

A kis zigóta megjelenésével egyidejűleg kijött az aranyerem is, vagy valami olyasmi. Egy kicsit távolabbra helyezném, mint mondják, de visszérszerűnek tűnik. A nőgyógyász azt mondta, ezzel a szoptatás végéig nem tud mit csinálni orvos, úgyhogy kenegessem vény nélküli készítményekkel, de azt feltétlenül, hogy addig ne legyen nagyobb probléma. Ezt is megértem!

A bajom viszont az, hogy nemhogy másoknak, még magamnak sem tudok tanácsot adni abban, hogy mitől lehetnék jobban. Eszem én aszalt gyümölcsöket, mandulát, citromot, korpás kekszet, de ha rosszul vagyok, nem segít semmi. Ha az éhség kínoz, és még nem én következem, akkor egy kis marék dió be szokott válni. Ezzel ki tudom tolni az étkezést, slussz.

Az az érzésem, hogy a tejtermékek nem esnek túl jól, de egyrészt nagy szüksége van egy kismamának a kalciumra, másrészt nem merem felfüggeszteni a tejivást, mert a tapasztalatok és a kutatások azt mutatják, hogy ha valaki egyszer leszokik róla, akkor később nem tud rá visszaállni, megjelennek a laktózintolleranciás tünetek, amit nagyon szeretnék elkerülni.

Ezenkívül nem bírom, ha valami zsíros. Nem csak úgy, mint eddig, hogy mócsingos hús, tocsogó rántott szeletek, hanem úgy is, mint vajas keksz, pálmaolajos rágcsálnivaló. Megennék egy fél zacskó chipset egy ültő helyemben, már nem is sózzák őket agyon, de ehetetlenül „zsírosak”. Mondjuk ezeket még „normál állapotomban” sem tudnám elfogyasztani.

Enni kell, az biztos, aztán majd ez is túléljük valamiképp! Ennél szörnyűbb ne legyen! A doki is mintha azt sugallta volna a minap, hogy ezek az apró problémáink most csekélységek az általános helyzethez képest. Fontosabb, hogy szabaduljunk meg mielőbb a járványtól, aztán majd talán beköszönt a nyár is!

A bejegyzés trackback címe:

https://ugrobeka.blog.hu/api/trackback/id/tr8815577192

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.