Ha az első három részt még nem olvastad: "Csípős sztori (1. rész)"; "Csípős sztori (2. rész)"; "Csípős sztori (3. rész)"

Természetesen ez a bébinek is egy kellemetlenség, ám azt állapítottuk meg apával egymástól függetlenül, hogy a büfiztetőnek a legkényelmetlenebb. Nem tarthatjuk ugyanis bármilyen magasságban, mert minket is nyom a kemény betét. Ráadásul a nekem legmegfelelőbb pozícióban pont a mellemet préselte a pelenka, így lejjebb kellett megtanulnom tartani. Most majdnem fura, hogy oda teszem, ahova akarom, illetve ahol mindkettőnknek a legkomfortosabb.

Közben tanakodtam magamban, hogy nem hamarkodtam-e el a tépőzáras változat megvásárlását, mert aztán az interneten leltem kantárosat is. Aztán arra a következtetésre jutottam, hogy azzal sem lennénk előbbre, hiszen a vállon rögzített szalag, ha a gyermek a lábát egy kicsit is megemeli, úgyis lecsúszik, kivéve, ha rögzítve van egy póló, body, pulóver, bármilyen felső ruhadarab által. De akkor is elmozdul, ezért szerintem szinte semmivel nem tart jobban.

A tépőzár a használat során meglehetősen szálasodik, annak ellenére, hogy a terpeszpelenkát csak kézzel lehet mosni, és vasalni sem szabad. Szóval a minősége hagy némi kívánnivalót maga után, illetve a szakemberek által meghatározott hordási időt bírja, nem egy örökölhető vagy továbbértékesíthető darab.

Ha előbb fogom a jelentést, lehet, hogy egy kicsit inkább megnyugodtam volna, mert azon a következő állt: „sine morbo”. Ami elsőre nem hangzik valami bíztatóan, de annyit tesz, hogy „betegség nélkül”. Persze elképzelhető, hogy ez sem jelent semmit, de azért némiképp pozitív benyomást tesz az emberre, és azt sugallja, hogy nincs semmi komoly gond.

Nekünk még két hetet rá kellett tolnunk a viselésre, ami egyrészt negatívan érintett, hiszen továbbra sem haladhattunk, és azért sajnáltam szegényt, másrészt viszont örültem nagyon neki, mert más, komolyabb beavatkozásra nem lett szükségünk, és ez mégiscsak a kisebbik rossz.

Ami furcsa volt az esetben, az az, hogy ezt előtte senki nem vette észre, és nem említette. Figyelték a kórházban, hajtogatta a védőnő, a gyerekorvos, de senki egy árva szóval nem mondta, hogy itt valami gond, eltérés lehet. Jó, elképzelhető, hogy csak később jött ki, ám hála az égnek, kiderült, és most már talán szépen, egyformán fejlődnek a lábai a kicsinek.

Mostanában betegesen szemléltem a hurkái vonalát, és rájöttem, hogy mi lehet a különbség. Előtte nem nagyon láttam, hason is mindkét lábát húzogatta felfelé. De valahogy a bal lába nem annyira terpeszben kifordítva hajlott, hanem inkább kissé előre. Talán erre vonatkozott a diagnózis. És bízom benne, hogy teljesen rendbejött. A védőnő még annyit mondott, hogy azért kell a terpeszpelenkát hordani, hogy „ne forduljon ki” a lába. Ennyi hasznos információt tudtam összeszedni a témával kapcsolatban. És ez volt a mi két csípős sztorink.

Előkészületben: "Milyen legyen a babaszoba?"