Ha az első részt még nem olvastad: "Csípős sztori (1. rész)"
Viszont tényleg nem erről akartam eredendően szót ejteni, hanem a kislányról. Már nagyjából elmúlóban volt a „hasfájása”, éjszakai emésztési problémái, amikor csípőultrahangra mentünk a kórházban megadott időpont szerint. Már akkor feljegyeztettem a párommal a dátumot, hogy kérjen rá szabadságot, és kísérjen el minket, amit a kapuig meg is tehetett.
Vártak néhányan előttünk, de viszonylag hamar sorra kerültünk, addig elnézegett Anna a hordozóban. Aztán hiába voltunk másodikak a behívottak közül, mivel a harmadik, egyébként is később érkezett hölgy a belső helyiségben öltöztette a babáját, őt előbb vizsgálták meg. Mi meg a folyton kinyíló ajtajú előtérben tartózkodtunk, alig győztem takargatni a bébit, hogy ne fázzon meg.
Pár perc múlva szólítottak minket is, a kislány egy szó nélkül tűrte a vizsgálatot. Megjegyezték, hogy milyen hosszú (és tényleg!). Rutinszerűen vittem, tudtam, hogy ez egy kötelező elem, azonban az eszembe sem jutott, hogy valami gond lehet. Ezért váratlanul ért a kérdés, miszerint „Anyuka, hallott már a terpeszpelenkáról?”. Életemben sem.
Azt kell viselnie Annának szigorúan éjjel-nappal, 6 hét múlvára kérjek újabb időpontot, szerdán menjek el vele az ortopéd szakrendelésre. Annyira memorizáltam, amit elhadartak, és annyira meglepett az egész, hogy egy kérdés nem jutott eszembe, és nem is tűnt úgy, hogy bármit szívesen megválaszolnának.
Meglehetősen kétségbe estem, majd visszamentem a kartonozóba ismételt dátumért. Rákerestem az interneten, hogy egyáltalán mi az a terpeszpelenka (most ajándékozhatom el a rendeset, amiből nemrég tankoltunk fel?), és legfőképp, hogy hol kapható. Egyből egy bababoltot dobott ki, és mivel úgyis ruhát szerettem volna venni a valóban rettenetesen növő bébinek, úgy véltem, belefér a pelenkabeszerzés is.
Aztán azt is megtudtam, hogy ezt a normál pelenka fölé kell feladni. Rengeteg aggodalom és kérdés merült fel bennem. Hogyan kell feltenni, ha nem akarom, hogy még rosszabbat tegyek? Ki fogja megmutatni a használatát? Melyik méretet válasszam, ha pont a határon van a baba? Nem fogja ez visszavetni a mozgásfejlődését? Melyik ruha fölé és melyik alá tegyem? Nem bántja a bőrét? Ez megoldja a problémát, vagy lesz még folytatás? Mi jön utána, kengyel? (Miért pont ő?)
Ezek némelyike akkor fogalmazódott meg bennem, amikor már láttam is a tépőzáras, finom pamut anyagból készült „csodát”, amibe egy merev téglalap alapú valamit varrtak. A neten megnéztem egy videót a felrakásról, bár az egy más típusú volt, és nagyon nem lehetett semmit látni belőle, de a magyarázat azért sokat segített, miszerint inkább elöl kell lennie, mint alul.
Kétféle méretet vásároltam kipróbálás céljából, illetve nemsokára úgyis volt terminusunk a védőnőhöz, gondoltam, ott meg majd megtudom, hogy pontosan hogyan állunk súllyal. Azért telefonáltam is neki, hátha ő majd mond valamit. Éppen tanácsadást tartott, csak röviden váltottunk szót, annyit mondott, hogy ne ijedjek meg, ez elég gyakori, főleg lányoknál, és hogy lehet, hogy ideiglenesen visszaveti a mozgásfejlődését, de utána hamar utoléri majd magát.
Az ambulanciára már kénytelen voltam egyedül hurcolni a kislányt, hiszen párom csak úgy nem kaphat szabadságot azonnal. Ugyan tudatában voltam, hogy a mostani vírusos helyzetben mindenhova csak időpontra lehet érkezni, de mivel a kórházban azzal küldtek el, hogy személyesen jelenjünk meg a rendelésen, ezért erre hivatkozva sorszámmal bejutottunk, és elsőként be is kerültünk.
Itt még egyszer pofára eshettem. Ugyanis a doktornő, amint hozzáértem Anna ruhájához, megszólalt, hogy nem kell vetkőztetni, nem fogja megvizsgálni. Mivel annak idején, amikor született, az első napokban a kórházban már látta szakember, és ő nem talált semmi eltérést. Hordjuk a terpeszpelenkát szorgalmasan, és ha a 6 hét múlva esedékes újabb ultrahangon nem látnak javulást, akkor találkozunk ismét. De akkor feltétlenül telefonáljak időpontért.
Annyi információt kiszedtem belőle, hogy autós hordozóban is rajta lehet a terpeszpelenka, illetve legalább az ultrahangos vizsgálat leletét kinyomtatta nekem. Többet nem mertem zaklatni, elég karakán egyéniség volt, illetve tudtam, hogy a terminusnélküliséget is viszonylag kevés letolással megúsztam, nem akartam jobban ráncigálni az oroszlán bajszát.
Folytatás hamarosan!
