Áron szókincse természetesen egyre bővül, bár leginkább rövidítéseket használ, nem mondja ki a teljes szavakat, vagy levágja a végét, vagy tetszőleges betűket választ ki belőle, és teljesen ismeretlen, de érthető képleteket alkot. Legalábbis általában tudom, hogy miről beszél, mert mutatja is, utánam is mondja.

Gondoltam, azért összegyűjteném a gyakran használt kifejezéseit, hiszen idővel biztosan homályba vesznek ezek a kis csodák, és lehet, hogy nem fogjuk tudni elmesélni neki, hogy mit hogyan nevezett, amikor még ilyen pici volt. Tehát álljon e helyt egy lista: 

(l)má = alma
bá = banán
bo = busz
pupa = papucs
fofa = cipő
go = (köles)golyó, labda; bármi, ami gurul
ko = toll, kanál, hosszúkás dolgok, (fogas) csat
boá = porszívó
poá = poroló
fo = felmosó
dá = minden, aminek nyele van (seprű, korábban felmosó) és a cipő is így hangzott (bízom benne, előző életében nem ezekkel verték…)
rdny (nagyjából) = redőny
ká = kávé
vava / avava/ vavava = eleinte vacsora és uzsonna, majd minden étkezés
o-o = víz
boba = boltba
ki = kifli
ké = kérek
pó = perec
kuku, kukó = kulcs
á = Áron, ágy, virág
bamba = bemegy, bele 

Amit szépen kiejt, az a szokásos baba-mama-papán kívül a kuka, a hová (néha huvá vagy húá, „hol van” értelemben is), a reggel (bár már ennek is lespórolja egy részét), a didi (mutogatja is a saját mellbimbóját :-D), manapság a tálca (jó, „c” nélkül, vagy helyette „t”-vel). 

Egy időben a „bombá”-t ismételgette, figyelmeztettem is, hogy ne kiabálja az utcán, mert ránk hívják a TEK-et… Az emberek nem igazán szeretik, ha ilyenekkel fenyegetik őket. 

Ezeken kívül mindent ért, olyan dolgokat csinál és kombinál össze, hogy alig hisszük el. Fantasztikus kissrác, bár a sírás helyett még mindig nem talált ki magának más elfoglaltságot és kifejezési módot, majd talán annak is eljön az ideje. 

Mondatokat egészít ki és a maga módján alkot is. Összekapcsolja a tevékenységeket, tudja a „hagyományokat”. 

Rengeteg állathangot már régóta ismer, ezeket is folyamatosan tovább gyűjtögeti, és kb. 3 hónap alatt arról is sikerült meggyőznünk, hogy a kutya nem azt ugatja, hogy „nyenye”, hanem, hogy „vau-vau”. 

Persze néha az is előfordul, hogy jómagam sem tudom, mit szeretne átadni. Van egy „tita” nevű szókapcsolata, amit sokáig hangoztatott. Senki sem bírta beazonosítani, hogy ez „cicá”-t, „tik-tak”-ot (órát), „tisztá”-t vagy egészen mást jelent. Ma is magyarázott valami „köke”-félét, aztán csak nevetett, amikor visszakérdezgettem, és próbáltam kitalálni, mire utal. A lényeg, hogy folyton gyakorol. Olyan aranyos akkor is, amikor csak hadovál össze-vissza, vagy elsorolja az összes általa ismert szót. Lehet, hogy lesz belőle valami!

Előkészületben: "Beszédtéma"