Ugróbéka

Néhány dolog (2. rész)

Amit nem mondanak el, ha gyermek után áhítozol

2019. április 15. - Ugróbéka anyukája

Ha az első részt még nem olvastad: "Néhány dolog (1. rész)"

Amiről nemrég két hírlevélből is értesültem, és aminek szintén nem igazán örültem, az az, hogy minden bizonnyal nem lesz másfél évesen szobatiszta. Bár a kezdetektől fogva, amikor már sok mindent értett és a maga módján kommunikált, érdeklődtem nála, hogy van-e valami a pelenkában, amit ki kell szedni (babanyelven: „van kaka?”), és néha a megfelelő választ is szolgáltatta, még odáig sem jutottunk el, hogy szóljon, ha valamit termelt, nemhogy előre jelezze.

Márpedig úgy nézem, hogy ezeken a lépcsőkön kéne felvánszorognunk, hogy elérjük a hőn áhított – legalább nappali – pelenkamentességet. Azért sem gondolom, hogy a nyár fordulópontot hoz, mert amíg nem hagyjuk el a szoptatást, biztosan nem fog csökkeni a „szilárd állagú terméshozam”, és hát többször erre várni, nem biztos, hogy kifizetődő. Noha talán könnyebb lenne ezzel kezdeni, mert ha nem figyelem, nem látom, hogy nyomja, de evés után nem sokkal szokott produkálni. 

A pisit pedig néha még fürdetésnél sem tudja kontrollálni, már meg sem ijedek, de valami miatt tudja, hogy nem jó, hogy „fejbe lövi” magát, vagy engem talál el, és ilyenkor elkezd sírni. Jó, elég ritka már, és talán hetek óta nem is esett meg ilyen szituáció, de ez is afelé mutat, hogy vannak még hiányosságaink ezen a téren. 

És még kifogásokat sem akarok keresni, én lennék a legboldogabb, ha ezen túllendülnénk néhány hónap múlva, ám nem ígérnek a csillagok túl sokat. Egyrészt tisztában vagyok vele, hogy a környezetet is leterheljük ezzel a rengeteg műanyag szeméttel, másrészt iszonyatosan drága, harmadrészt – vagy inkább elsősorban! – pedig a kisgyermeknek is kellemesebb lenne, ha nem kéne az anyagban üldögélnie, nem csípné a fenekét, stb. 

Azért – kicsit letérve a téma ösvényéről – elég érdekes, hogy a mi kiskorunkban 18 hónapos korra már túlestünk ezen a váltáson. Tény, hogy még nem állt rendelkezésre eldobható pelenka, hipózni, kifőzni, vasalgatni kellett. Valahogy ettől az anyukáknak is inkább több türelme lett a bili mellett gubbasztani, mert sokat nyertek vele, rengeteg munkától tudták megkímélni magukat. 

Másfelől egy évig járt a GYED, sokan jártak bölcsödébe, vagy sokakra vigyáztak a nagyszülők, akiknek megvoltak a maguk módszerei a szobatisztaságra szoktatás vonatkozásában, pl. a már ülni tudó babát a bilire téve „kikötötték” a kiságyhoz. Csakhogy egy kedves családi példát említsek. 

A szakértő is azt mondja, hogy ha rendszeres időközönként a bilire csücsültetjük a kicsit, és oda végzi a kisdolgát, akkor nem fog a bugyiba pisilni, mert folyamatosan ki van ürítve a hólyagja. Lehet, hogy ez nem minősül szakértelemben szobatisztaságnak, hiszen az „ellenőrzés” a szülő kezében van, de véleményem szerint a tanítást és az eredményt vizsgálva mégis pozitív képet mutat. Valami elindul egy úton. Lehet még megtorpanás, visszaesés, de világos a cél. 

Éjjelre úgyis meg kell várni, hogy a baba kész legyen rá, vagy holdkórosan vezetgethetjük, akkor pedig az első állomásnál kötünk ki (lásd 1. rész 5. bekezdés). És még ki is használhatja a helyzetet…

Folytatás hamarosan!

A bejegyzés trackback címe:

https://ugrobeka.blog.hu/api/trackback/id/tr9014765338

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.