Ugróbéka

Csalfa látszat (2. rész)

Különböző nézőpontok

2019. március 21. - Ugróbéka anyukája

Ha az első részt még nem olvastad: "Csalfa látszat (1. rész)"

Másrészről nyilván megítélés kérdése is a kisded személyisége. Ha valaki rózsaszín szemüvegen keresztül nézi – hiszen az én vérem, az én génjeim –, akkor elképzelhető, hogy el tud tekinteni a zavaró tulajdonságai mellett. Ha valaki előtt egy manipulálható, babusgatható lényként jelenik meg, akkor szintén köd telepedhet a szemére.

Lehet, hogy bűn, lehet, hogy én teszem rosszul, de megpróbálom reálisan, objektíven felmérni a helyzetünket, és arra a következtetésre kell jutnom, hogy bizony ez a talpraesett legény rettenetesen türelmetlen, erőszakosan próbálja kikövetelni magának a dolgokat, és még mindig nagyon-nagyon sokat sír. Pedig már ki tudná fejezni magát máshogy is! Tud mutogatni, szószerűségeket használni, oda tud menni, ahova akar. Sokszor mégis egyszerűbbnek tartja elordítani magát, mint normális módon kommunikálni. És megeshet, hogy a példamutatásom nem a legtökéletesebb, de ezt nem vállalom nevelési hibaként, ilyen az alaptermészete. 

Más oldalról megközelítve viszont lehet, hogy én vártam lazábbnak ezt az időszakot, hogy otthon lehetek végre egy kis babával, gondoskodhatok róla, és közben megvalósítom majd magamat, a régi vágyaimat, terveimet, és mindez kútba fulladt. Egyfelől, mert túl kötötten álltam hozzá, másfelől, mert abszolút nem egy leányálom, és amivel eddig nem igazán rendelkeztem – pláne szabadon –, az az idő. 

Utólag már látom, hogy hol adódtak volna lehetőségek, és mikor kellett volna másképp viszonyulnom a történethez, de ez tényleg eső után köpönyeg. Még az első hetekben kérdezte nagybátyám, hogy fogom-e kamatoztatni a felvázolt tapasztalataimat, azaz adok-e magamnak esélyt a javításra (egy kistestvér érkezésekor). Akkor nagy sóhajjal, bizonytalan, fáradt fejcsóválással válaszoltam. Most az mondom, magamtól nem kérek belőle. De ami küldetik, nem utasítom vissza. 

Valószínűleg tehát arról is szó van, hogy ki az, aki erre termett, hogy bébikkel foglalatoskodjon, ki az, aki bírja, akinek nem okoz ekkora nehézséget, aki másként kezeli a szituációt, aki kellőképpen lezser, mégis céltudatosan terelgeti a cseperedő tipegőt. Nem kényezteti, hanem neveli, és nem terrorizálja, csupán határok között tartja. Minden bizonnyal van ilyen, azonban nem az én nevemet viseli! 

És hát fontos az ember környezete is, hogy mennyire támogatják. Mert ha a szabályok alkotása miatt csak hibáztatják, ha egyfolytában ellenkeznek vele, ha minden terhet saját magának kell cipelnie, akkor egy bizonyos ponton túltelítődik. Ezek helyett érdemes azt figyelni, hogy mikor, miben tudunk az anyukának segíteni, megelőzve a kérését is! Amit leírni egy mondat, megfogadni automatizmus hiányában szinte képtelenség. Azért megkísérelni sem szégyen!

Folytatás hamarosan!

A bejegyzés trackback címe:

https://ugrobeka.blog.hu/api/trackback/id/tr8114707158

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.