Ugróbéka

Kifli és lekvár (1. rész)

2019. február 21. - Ugróbéka anyukája

A kifli, a gyerekek nagy kedvence, melynek bevezetését 8 hónapos kortól ajánlják. A kenyér(héj) mellett az első rágcsálnivaló lehet, hiszen ilyenkor már a foggal nem rendelkező csecsemők ínye is elég erős ahhoz, hogy el tudják csócsálni az ilyen jellegű ételeket. Az őrlőkre pedig még úgyis várni kell jó néhány hónapot.

Legalábbis így szól a védőnők és a szakemberek állásfoglalása. A masszíroztatással és edzettséggel egyet is értek. Áron is megkapta a maga rozskenyérdarabkáit – 100% természetes összetevővel. És vígan elboldogult velük, amikor éppen nem játszotta azt, hogy egyben küldte le a gyomrába. 

De megint eltértem a tárgytól! A mi védőnőnk a 10 hónapos mérésnél mondta nekem, hogy most már megpróbálhatom a babát joghurttal, túróval, sajttal kínálni. Jeleztem neki, hogy ezzel már két hónappal előrébb járunk, mivel az általa adott A4-es lapon is az állt, illetve én is így olvastam, tudtam, hogy 8 hónapos korban lehet bevezetni ezeket a savanyított tejtermékeket. Úgy tűnik, azóta kaptak egy újabb tájékoztatást, és módosulnak ezek a javaslatok is. Csak győzze az ember lánya követni! 

Na, és akkor következne a kifli. És a legtöbb helyen nem is hagyják ki, hiszen könnyen tudja falatozni a kicsi, akár egyben is oda lehet adni neki, nem kell pepecselni az elkészítésével, és útközben is lehet harapdálni. Nyilván akinek a gyermeke nem az egészet kívánja betömni egyből a szájába, mint az enyém. De ez egy mellékes kérdés, egyéni probléma, amit nekem kell megoldanom – csipegetéssel. 

Nyakamba vettem a várost, szerencsére nem is kellett túl messzire mennem, elég sok pékség települt a környékünkre, és egy fesztivál is közbejött, ahol megméretették páran magukat. Majd miután ezekkel végeztem, még a szokásos szombati piacozáshoz közel eső műhelyet is meglátogattuk. 

Sehol senki nem süt olyan kiflit, amiben ne lenne tejtermék! És gondolom, mindenki számára egyértelmű, hogy nem joghurt vagy túró van bennük, de még csak nem is sajt. Hanem tej vagy vaj, esetleg mindkettő. A hagyományos vizes kifli eltűnt, az idők homályába veszett. Illetve természetesen nagyáruházban én is láttam, azonban mivel nem igazán bízom bennük, és nem tudom, hogy cserébe milyen mérgekkel tömték tele, ezért inkább távol tartom magam tőlük. A bébit meg főleg. 

Így szegénykém étrendje szegényebb maradt egyéves koráig, amikortól a tej és a vaj kóstoltatását szorgalmazzák. Azóta már mi is túlvagyunk ezeken az alapanyagokon, a sajtos pogácsát is beleértve, és lekopogom, úgy tűnik, nincs tőle semmi baja. Ám én jobb szeretek óvatos lenni, mint többnyire az elsőgyerekes szülők. 

És míg a cikk első része inkább a babás témához kapcsolódik, szimpla ténymegállapítás, ami ellen nem nagyon lehet és talán nem is kell tenni, a másodikat inkább szánom kritikának, amin jó lenne elgondolkodniuk a magukat termelőknek nevező emberkéknek, gyártóknak, kereskedőknek.

Folytatás hamarosan!

A bejegyzés trackback címe:

https://ugrobeka.blog.hu/api/trackback/id/tr314641456

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.