Ugróbéka

Ki van szabadságon?

2018. november 15. - Ugróbéka anyukája

Áron 10 és fél hónapos korára eljutottunk odáig, hogy Apa végre szabadságra tudott jönni. Előtte több minden akadályozta, friss munkahely miatt próbaidő, kolleganője pihenője, majd betegsége, tanfolyam, stb. Egy-egy napot már tartózkodott itthon, de hosszabban nem boldogított minket. Mondjuk most is csak 3 napot vett ki, a többi ünnepi részt képezett.

Biztos nagyon ráfért már, bár az elején lazíthatott bent is, aztán felpörögtek az események, és bizony testileg-lelkileg elfáradt. És azt hitte, jobb lesz neki, ha hazajön… Illetve talán nem egészen gondolta ezt komolyan, mindenesetre arra sem számított, hogy két nap elteltével inkább visszakívánkozik a munkájához. Nem minthogyha felettébb leterheltem volna! :-) 

Csak én is alig vártam, hogy valaki segítsen nekem. Akár egész napokon át. Vannak olyan tevékenységek, amiknek nem tudtam úgy nekiállni, hogy órákra beugrott a Nagymama, és én inkább ezt kihasználva elkezdtem főzőcskézni, tököt sütni, gyümölcsöt aprítani, vasalni. Szóval a mindennapos cselekvéseket gyakorolni – viszonylag nyugodt körülmények között. 

De nem bírtam összerakni a kisfiam kinőtt ruháit, csoportosítva, felcímkézve, dobozolva a pincébe vinni. Nem került sor egy hatalmas táskányi babaholmi kiválogatására, osztályozására, játékok lemosására, bundazsák babakocsiba próbálására. És a legnagyobb falatként nem pakoltam ki az élelmiszerraktárként funkcionáló konyhaszekrényünket, hogy megnézzem, mi az, aminek már néhány éve lejárt a szavatossága, és mi az, aminek csak pár hónapja. Hogy mit kell kidobnom, mit hajléktalanoknak adnom, mit eszünk meg magunk, és mi az a csekély mennyiségű étel, amit a csecsemőnek szereztem be, vagy neki adható. Utóbbi kettő feladat a mai napig várat magára… 

Édesanyám ilyen irányú tehermentesítő szándéka is egy napban merült ki a korai hozzátáplálás időszakában. Utána céget váltott, kirándulgatott, dolgozott. 

Szóval páromat megkértem, hogy amíg én megkísérlek rendet tenni egy-két dologban és helyen, addig őrizze a bébit, esetleg vállalja át olykor az etetést és a tisztába tételt. Minden szó nélkül teljesítette, a gyermeket altatta is. Aztán mindketten rádöbbentünk, hogy sziesztázni így sem fogunk, hiszen mire a baba elnyugodott, mi már feleslegesen hajtottuk volna párnára a fejünket, úgyis fél-háromnegyed óra múlva felébred. Amíg fenn van, addig pedig vagy rappel, vagy nyűgösködik, vagy a csörgőt vagdossa a parkettához, a relaxáció kizárt. 

Hát így teltek ajándék napjaink. Ezenkívül Apának kellemetlen elfoglaltsága is adódott a fogorvos meglátogatásával, valamint egy temetőkört is bevállalt sírrendezésekkel. Levegőt nem nagyon kapott. 

Anyósom – a szülésfelkészítő tanfolyamon elhangzottak és könyvben olvasottak alapján még a várandósságom végén általam tartott családi kupaktanácson előadottaknak megfelelően – arra az álláspontra helyezkedett, hogy nem zavar bennünket, a relatív új kis család legyen csak együtt, üdvözülten. Rajtunk minden teher, és rajtunk múlik az életöröm. 

Tehát a címbeli kérdésre válaszolva: ha szó szerint értjük, mindegyikünk; ha a valóságban, egyikünk sem. Hiszen megnevezés szerint én is a fizetetlen szabadságomat töltöm május óta. Ehhez képes 0-24 órás szolgálatot látok el, párom „nyaralása” pedig 10-12 órás támogatás és készenlét. Irigylésre méltó, ugye?! 

És ez Áron kisiskolás korában sem lesz másként…

Előkészületben: "Konyhai találmányok"

A bejegyzés trackback címe:

https://ugrobeka.blog.hu/api/trackback/id/tr6314374457

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.