Párom már egyszer szóbahozott hölgy barátja kérdezte tőlünk, hogy miben nyilvánul meg Áron fogzása, mert ő is hónapokon keresztül azt hitte, hogy a kisfiának a foga jön, és fáj az ínye. Hogy utána mire gondolt, arról már nem beszélgettünk, mindenesetre számomra furcsa, hogy tévedésnek vélte eredeti…
Áron 10 és fél hónapos korára eljutottunk odáig, hogy Apa végre szabadságra tudott jönni. Előtte több minden akadályozta, friss munkahely miatt próbaidő, kolleganője pihenője, majd betegsége, tanfolyam, stb. Egy-egy napot már tartózkodott itthon, de hosszabban nem boldogított minket. Mondjuk most is…
A hosszú hétvége előtti csütörtök este a Nagymama megetette Áront, majd már készültünk rá, hogy a fürdés előtt megmérjük a hőmérsékletét, mert melegnek éreztük a fejét és a testét. A benyomásunk nem csalt, a lázmérő pörgette a számokat, bőven 38,5°C fölött állt meg. Ez még nem is adott okot nagyobb…
Ezt a témát is párom javasolta, bár bennem is körvonalazódott már a szükségessége. Nyilván poénnak szánta – na nem azt, hogy így zajlanak az események, hanem, hogy le is írom, ám én komolyan vettem, mint oly sokszor. Főként az utóbbi – már nem túl rövid – időben, amikor harapni tudok egy fél szóért…