Ugróbéka

Kölyökkutyakorszak

2018. szeptember 27. - Ugróbéka anyukája

Arról már volt szó, hogy Áron (nem is olyan) néha morog, mint a bolhás kutya. És éppen abban az időszakban leledzik, amikor négykézláb (bár ő még a hasával együtt) közlekedik a lakásban. Gyakorta hasonlítanám egy ebhez, aki még nincs betanítva, nem járt iskolába, sem óvodába, és a gazdája sem nevelte meg kellőképpen. Pont olyan csintalan is.

Ezeken kívül mindent rágcsál (csak a szilárd ételek többségével nem boldogul), folyik a nyála, játékból megharapná az arcomat, szerencsére – miután még csak alul bújtak ki fogai – ez nem sikerül neki, ha az ujjamat megkaparintja, kegyetlenül belemarja éles metszőfogacskáit. De előfordult már az is, hogy belenyalt a képembe… 

Kedvencei a papucsok és cipők, nyilván azért is, mert tiltott (nem) játékok. Mivel azokat is egyből a szájába venné. Egyébként is minden olyat csinál(na), amit nem szabad(na). A pihenőszékét és az üveges ajtót rugdossa, a szemeteseket környékezi meg, huzigálja a kilógó, atomtámadásra alkalmas használt pelenkák zacskóját, felsöpri a hajas, utcáról behurcolt koszos előszobát, rángatja a tv-kábelt és állandóan a lábaink után „szalad” és nyúlkál. Csak, hogy annyit említsek, ami hirtelen eszembe jut.

Olyan aranyos, mint egy kölyökvizsla vagy -tacskó, ám olykor éppen annyira ki is akasztja az embert. Bosszantó dolgokat művel, számtalanszor rá kell szólni, ami soha nem jár eredménnyel, ezért százszor vissza kell tenni a helyére, és el kell tőle venni, ami nem a kezébe való, el kell torlaszolni a kukát, és le kell porolni a ruháját. Mázli, hogy a pelenkát feltalálták! A szobatisztasággal ráérünk kínlódni, mert még ülni sem tud. 

Egyik nap teljes tanúbizonyságát adta a téma és a cím jogosságának: egy játékrépával a szájában kúszott felém. Nagyon mulatságosnak találván egyből rohantam a telefonomért lefényképezni, de sajnos, mire odaértem, már a kezével is fogta a tárgyat. Úgy már annyira nem érdekes… 

Viszonylag új szokása, hogy szó szerint láb alatt tartózkodik. Odajön a konyhába, amikor mosogatok, főzőcskézek, vagy zöldségeket készítek elő, és tekereg a papucsom körül, ott kezd el játszani valamivel, vagy néz, mütyürkézik, esetleg darabjaira szedi szét a konyhapultot… 

Amiről már szóltam, az az ugatás-, vonításszerű hanghatás, ami valószínűleg az álmában való sírást tükrözi. Legalábbis az időben hozzánk legközelebbi alkalomkor ilyen formában jelentkezett. 

Kezdi érteni, amit mondunk, egy részét mindenesetre biztosan. Reakcióiból, mozdulataiból kivehető, és annyira figyel mindenre és mindenkire, főleg a beszédre, hogy akár fel is ébred rá, megesik, hogy a sírást is abbahagyja tőle, vagy éppen nem alszik el, és a hozzá forduló ajkát olvasgatja. 

Persze más állatok tulajdonságait is magán hordozza (a békán felül is). Például az utánzás képességével tanul, mint a majmok. Így került sor arra, hogy első kimondott szava tulajdonképpen a „nna” lett. Az egész család ezt használja, ha valaminek nekikészül, vagy valamin végre túllendült. Igaz, hogy hangzóiból többnyire inkább „m” és „e” betűt hallani ki, de hangsúlyában abszolút leírja a kifejezés jelentését. 

Aztán, ha a földre megyek hozzá, odajön, bújik, mint egy kismacska (karmol is, ha nem vagyunk elég óvatosak, és már növesztette a körmeit). 

És lassan eljutunk odáig, hogy Apa már nem szajkózhatja, hogy „ezt egy border collie-nak már rég megtanítottam volna”. Mert hamarosan a kisbaba is pacsiképes lesz, vagy ha akarja, odahozza a játékait. Én a minap már labdáztam is vele. Szépen visszaadogatta a lábával. 

Ez egy ilyen korszak. Volt és lesz is nehezebb. A kutyák ugatnak, a bébik sírnak, de valahogy az előbbi sokaknak sokkal természetesebb. A gyermek, ha bömböl, az anyja valamit elrontott, vagy nem vigasztalta meg, vagy nem vette meg neki a játékot, vagy nem kapta fel a hat csomagja mellé, csúnya, gonosz. 

Abba a komoly gondolatsorba pedig most nem mennék bele, hogy vannak, akik a saját döntésükből kifolyólag inkább háziállatot gondoznak, mint csecsemőt. Mindenki maga határozza meg, hogy mit kezd az életével. És az már egy másik kérdés, hogy ez hogyan hat a társára, a környezetére vagy a társadalomra.

Előkészületben: "A következetesség kifizetődő?"

A bejegyzés trackback címe:

https://ugrobeka.blog.hu/api/trackback/id/tr914266665

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.