Ugróbéka

Amiért irigylem a tápszeres babák anyukáit (1. rész)

2018. szeptember 03. - Ugróbéka anyukája

Mint ismeretes, mi is rengeteget kínlódtunk a szoptatással, ha Áron jobban elfogadja, eddigi legnagyobb problémánknál át is tértünk volna a tápszerre. Persze összességében örülök, hogy erre nem került sor. Ugyanakkor mindig is bujkált bennem a kisördög, és sok nehézségnél szúrt szemet, hogy néha mennyivel egyszerűbb lenne az életünk egy kis porhígítással.

Erre mondanák a nem önszántukból mesterségesen tápláló édesanyák, valamint azok, akik kissé átérzik a helyzetüket, hogy az sem olyan könnyű. Folyamatosan cumisüvegeket kell fertőtleníteni, kutyulgatni, melegítgetni, forralgatni, cipelni, stb. S mindamellett ott a fájdalom, hogy nem sikerült az anyatejes táplálás. Nem is igazán róluk szólnék. 

Kezdjük a legalapvetőbb előnnyel, az alvással. Tudjuk, hogy a táp jobban eltelíti a pocakot, mint a tej. Tehát többen tapasztalják, hogy amint a kisbaba megette a maga adagját, szépen végigszundítja az éjszakát. És napközben sem kell olyan gyakran kiszolgálni. Vagyis az anyuka – nyilván nem számítva a fogzást és egyéb nyűgöket – nyugodt körülmények között szintén meg tudja aludni a neki szükséges mennyiséget, és egy-egy délelőtti bevásárlásnál vagy délutáni kiruccanásnál sem kell agyonaggódnia magát, hogy mikor sír fel farkaséhesen a csecsemője. Intézheti az ügyeit, kikapcsolódhat. 

Nem is feltétlenül szükséges a gyermek táplálásához, hiszen a dudlisüveg végét foghatja apa, nagymama, nagypapa, barátnő, szomszéd és akár még egy jól betanított magyar vizsla is. Ráadásul ezt igénye szerinti változatokban posztolhatja a közösségi oldalára, rajtam kívül senki se rökönyödik meg rajta. Nem tudom, mit szólnának, ha én tennék fel egy szoptatós fényképet, amit egyébként abszolválnék is, ha nem ott dolgoznék, ahol. 

És ugyanez vonatkozik a nyilvánosságra is. Az utcán, tömegközlekedési eszközön, bevásárlóközpontban, a társasház udvarán – vagy bárhol – senkit nem zavar, ha egy kisbaba szájában cumisüveg lóg, függetlenül attól, hogy víz, tea, gyümölcslé vagy tápszer (esetleg anyatej) van benne. Az idegen helyen való szoptatást azonban sokan nem nézik jó szemmel, néhányan a véleményüknek is hangot adnak. Ennyi erővel kiflit se rágcsálhatna egy éhes kisgyerek a játszótéren… (Mi a különbség?) 

Mániám, hogy egy tápszeres bébi lényegesen nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb, mint a szoptatással békében nem lévő, mégis anyatejjel tömött kisded. Már csak az anya lehiggasztott idegrendszere miatt is. Ezért is marcangoltam magam sokáig, hogy miért nem álltam át a másik oldalra. Talán nem tartogatott volna elég kihívást. 

Aztán itt van a folytonos evés, aminek már szenteltem egy cikket. Mindegy, hogy mit, csak sok legyen! És mégsem mindegy! Mivel nem biztos, hogy a kiskölyök mindennel szívesen barátkozik az anyatejen keresztül is. Lásd Áron esetét a fokhagymával. Ma már nem ordít, de jócskán csökkenti a felvételt. Taktikázik, hogy kibírja a következő evésig, ami mondjuk főzelék, de semmiképpen nem repetázik. Majd csak elfogy a lötty… Továbbra is mellőzni vagyok kénytelen. Na meg azért a túlfűszerezett, maróan csípős ételek nem jöhetnek szóba. Valakinél a citrusfélék, tejtermékek sem. Győzzünk válogatni! 

Én kávét nem iszom, ám egy pohár vörösborral néha lazítanék. Egy-egy tömény pedig segítene oldani a feszültséget. Akár relaxáló hatással is bírhatna. Egy deci pezsgő meg mondjuk álomba ringathatna. Nem mintha várandósságom előtt nagyban vedeltem volna az említetteket. Talán inkább csak a tiltás miatt hiányzik. Meg azért, mert az ezekhez kapcsolódó események tűntek el az életemből. És olykor tényleg könnyítésül szolgálhatna. 

Ugyanígy vagyok az enyhébb nyugtatókkal. Amennyire nehezen dolgoztam fel az elején (úgy 7 hónapig) a megpróbáltatásokat, amennyit őrjöngtem, bőgtem, kiabáltam, a Frontin járt a fejemben. Azt sem szabad. Maradt a citromfű tea. 

De ami még ennél is kegyetlenebb, a megfázás, torokgyulladás túlélése. Mindenkinek javaslom, hogy nagyon figyeljen oda magára, és igyekezzen elkerülni a meghűlést a terhessége és a szoptatási időszak alatt! Ugyanis az égvilágon semmit nem lehet beszedni… Amikor már a legerősebb cukorka és napi néhány kanál legyűrt „m” sem segít, az ember megkérdezi kezelőorvosát, gyógyszerészét, majd kap jó drága pénzért néhány apró bogyócskát, mely a homeopátia csodájával kecsegtet.

Folytatás hamarosan!

A bejegyzés trackback címe:

https://ugrobeka.blog.hu/api/trackback/id/tr1414219039

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.