Ugróbéka

Amivel nem értek egyet (1. rész)

(A szakirodalommal is szeretek vitatkozni)

2018. augusztus 29. - Ugróbéka anyukája

Ahogy már többször említettem, rengeteg babás irományt tanulmányoztam, hatalmas mennyiségű cikket elolvastam a témában, ami sokszor nagy segítséget jelentett, többször csak még jobban elbizonytalanított, majd visszakanyarított az eredeti gondolatomra, néhányszor nem adott választ, olykor pedig csak felidegesített, untatott vagy éppen meglepett. Most azokat a szakmai álláspontokat szedtem össze, amikkel laikusként vitába szállnék.

Itt van például a szeparációs szorongás, ami napjainkban nyomokban előfordul nálunk, de jeleit mutatta már jóval korábban is, és elvileg töményebb formában majd később fog jelentkezni. Nem is a létét cáfolnám. Hanem azt a kijelentést, hogy a bébi ilyenkor érti meg, ekkor tudatosul benne, hogy „ő és anya nem egy személy” (finomabb változatban: nincsenek összekötve). 

Amúgy is azon a véleményen vagyok, hogy néha alábecsüljük (főként a szakemberek) ezeket a csöppségeket. Szerintem sokkal többet tudnak annál és mérföldekkel okosabbak, mint ahogy azt mi el tudjuk képzelni. Lehet, hogy hiányzik a kifejezőkészségük, vagy még nem olyan ügyesek, mint egy felnőtt ember, de az is lehetséges, hogy csak mi nem tudjuk, hogy mit szeretnének, és ők ugyanúgy azon morfondíroznak, hogy „ezek a szülők miért nem fogják fel, hogy mit akarok?!”. 

Ezzel kapcsolatban mindig a „Nicsak, ki beszél!” című klasszikus film jut eszembe. És eme eszmefuttatást látszik alátámasztani korai gúnyos arckifejezésük, vagy az a tipikus magatartás, hogy mielőtt szembepisil, a fürdőlepedőbe kakil vagy egy nagyot köp, huncut mosollyal ajándékoz meg a csecsemő. Mintha előre kinevetne. (Persze a tudósok erre azt mondanák, hogy szervi eredetű, minthogy arról is hallottam már, hogy az első vigyorok a bélgázoknak köszönhetőek. És mi van, ha nincsen utána puki?) 

Szóval legszívesebben felháborodva tudakolnám: „Már hogy gondolna ilyen baromságot?” Bármikor is, hogy EGY SZEMÉLY, össze vannak nőve?! Akkor miért sírt már 4 hónaposan, amikor kimentem a szobából? Mert azt hitte, kettészakadt?! És amikor szopizik, önmagából táplálkozik? „Margit, nooormális???” 

Egy kicsit lehiggadva pedig enyhébb kifejezések használatát kérném ezzel kapcsolatban, ha hallgatnának rám. Igen, most kezdi felfogni a pici, hogy egyedül maradhat, hogy nincs mindig ott vele anya vagy apa, önálló lény, akire veszélyek leselkednek, aztán lassan kifejlődik a félelemérzete és saját magáért is felelősséget kell vállalnia. De ez egy későbbi történet. Viszont ahogy mondani szoktam: „Nem hülye, csak kisgyerek!” 

A másik mostanában gyakran hangoztatott, a kismamákba szinte belesulykolt, „brit tudósok” által nyilván alátámasztott következtetés, miszerint a korai hozzátáplálás allergiákhoz vezet. (A jelenlegi ajánlások szerint ez anyatejjel táplált kisdedeknél 6, tápszereseknél 4 hónapos kor előtti indítást jelent – utóbbit szintúgy nem értem, ha tényleg olyan hiper-szuper az a tejszármazékos por.) 

Néhány évtizeddel ezelőtt (az elsőnapos teáról nem is beszélve) a gyümölcsök adását pár hetes, a főzelékek kóstoltatását pedig 3 hónapos korban kezdték, szintén akkori szokások, orvosi, védőnői javaslatok alapján. Az így felnőtt gyerekek többségének jó ideig semmi gondja nem akadt tudtommal. Több tíz év elteltével pedig ki bizonyítja be, hogy minek köszönhetőek a különféle betegségek? 

Véleményem szerint nem az „idő előtti” szilárd ételek miatt alakulnak ki érzékenységek, hanem azért, mert az ember bárhogy is igyekszik, nem tud olyan tisztaságú élelmiszert beszerezni a gyermekének, amiben ne lenne valami méreg. Olyan szinten tönkretettük a bolygónkat, hogy nincs vegyszer- és mindenmentes termék! Hiába „bio” jelzésű, hiába veszem a piacon, vagy fogadom köszönettel a nem permetező szomszédtól, a földben, az esőben, a vízben, a levegőben mindenhol jelen vannak a káros anyagok! Ezeket kiszűrni nem lehet, esetleg a mennyiségüket némiképp visszaszorítani. 

Na, ettől tüsszög, hányásos és hasmenéses mindenki! Nem attól, hogy kanálból eszik! És bizony az anyatejjel sem küszöbölhetők ki ezek a nemkívánatos tényezők, legfeljebb először kisebb mértékben találkozik velük a baba. Persze, az emésztőrendszerének meg kell érnie, van is rá jópár hónapja, aztán lehet kísérletezni. A szülő úgyis figyeli a gyermek jelzéseit, reakcióit, valamint a székletét. És az sok mindent elárul. 

Nagyjából én is tartottam magam a szakmai javallatokhoz, mivel nem értek hozzá jobban, és ezt főként fontosnak vélem a glutént vagy laktózt (vagy más komolyabb allergéneket) tartalmazó termékeknél, de nem hiszem, hogy egy-két kanál zöldségre kéne kenni egy később előtörő tünetegyüttest.

Folytatás hamarosan!

A bejegyzés trackback címe:

https://ugrobeka.blog.hu/api/trackback/id/tr6914209535

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.