Ugróbéka

Foglalkozzunk anya (és apa) fogával is!

2018. augusztus 24. - Ugróbéka anyukája

Egy kisbabánál a legfőbb témák egyike a fogzás. Rengeteg kínlódnak, küzdenek vele ilyen-olyan módon. Ki nappal, ki éjjel, kinek nyűgös a gyermeke, másé ordít. Keveseknek adatik meg, hogy észre sem veszik a fogacskák érkezését. És ez többnyire inkább az első metszőfogakra vonatkozik, gondolom én. Segítség lehet a géllel kenegetés, a homeopátia és a ráolvasás (szerintem nagyjából egyenlő eséllyel). A legjobb pedig, ha a csecsemő rághat valami keményet (ide tartozik a székláb és az asztallap is).

De éppen a kérdés népszerűsége miatt én inkább más irányba terelném a szót. Hiszen kinek ne akadt volna olyan családtagja, rokona, ismerőse, szomszédja, aki akként nyilatkozott, hogy a terhesség és/vagy a szoptatás alatt „tönkrementek” a fogai? Azt hiszem, sokan jártak ekként (vagy azonosították ilyetén módon a problémájukat). 

Nézzük csak, mit lehet és érdemes ez ellen tenni, nekem milyen tapasztalatok jutottak osztályrészül ezzel kapcsolatban! 

Jómagam egyrészt szigorúan tartom magam ahhoz (ezt jól megmondtam), hogy naponta legalább kétszer úgy vigyek be kalciumot (nálam tejtermékek) az étrendembe, hogy azzal egyidejűleg mellőzzem (vagy legalábbis minimalizáljam) a vasat (pl. hús, teljes kiőrlésű gabona) és a magnéziumot (ez azért könnyebb, pl. burgonya, hüvelyesek; a csonthéjasok néha észrevétlenül befigyelnek… ;-)). 

Persze ezt a várandósságom alatt – még ha eszembe is jut – nem tudtam (volna) véghezvinni, hiszen néha örültem, ha volt valami, amit le tudtam nyomni a torkomon, netán szívesen ettem, nemhogy a táplálékokban rejlő ásványi anyagokat figyelgessem. Ráadásul feltételezem, hogy az ember lánya azt kívánta, amire a szervezetének és az ebihalnak szüksége volt. 

Emellett a D-vitaminnak termelődnie kell a mindennapos séta során, hiszen még a 0 fok környéki hőmérsékletekben is kesztyű nélkül toltam a babakocsit. Tehát arc, kéz szabadon, és bár igyekszem keresni az árnyékot és nagyon kerülni a tűző napsütést, egyébként viszonylag sápadt bőrömnek még színe is van. (Mivel a kezdetek kezdetén még nem volt tudomásom arról – csak később egy hirdetésben olvastam –, hogy a D-vitaminon kívül még valami speciális anyag is szükséges ahhoz, hogy a kalcium a csontokba tudjon hatolni – és ehhez „természetesen” csupán holmi táplálékkiegészítőn keresztül lehet hozzájutni –, ezért ennek elemzését inkább mellőzném, a szedését pláne.) 

Másrészt, miután éjszakánként elfogyasztottam a nagynénémtől azon címszó alatt kapott ropogtatnivalókat és kekszeket (sós és édes is), hogy ezeket a vendégeknek kínáljam, mert úgysem érek rá sütögetni nekik – valamint egy-egy teáskanál m-et (nálunk ezt a szót nem szabad kimondani, brrr…) erőltettem le, amikor fájdogált a torkom –, majd észleltem a tükörben a fogaimon néhány fekete pontocskát, vonalacskát, eléggé megijedtem. Innentől kezdve, amikor hajnalban cukrot tartalmazó bárminemű ételt habzsoltam be, megismételtem az esti fogmosást. Könnyebb szívvel mentem vissza aludni. 

Aztán midőn elfogyott (az egyébként nagyon finom és természetes összetevőkből álló) tartalékkészlet, igyekeztem olyan gyorsan ható, könnyen emészthető nassolnivalót beszerezni, ami lehetőleg cukormentes (az E-számokról nem beszélve). Nem kevés időt töltöttem el a boltban a címkék tanulmányozásával, aztán vettem egy csomag puffasztott kukoricát meg egy zacskó chipset (én!?). Utóbbi elsőre kiesett az alternatívák közül, mert bár furcsa módon nem érződött túl sósnak, viszont tocsogott az olajtól (egyik legnevesebb márka). 

Azóta előbbin élek, még nem röfögök. Természetesen néha felbukkan az ellenállhatatlan házi pogácsa is. Bár mint tudjuk, az élesztő működésbe lépéséhez elengedhetetlen a cukor, azért az nem egy egetrengető mennyiség. Nyugtatom magam, hogy jogosan térek gyorsabban nyugovóra. 

És persze, ami mellett nem lehet (vagy sokaknál inkább nem szabad!) elmenni, az a fogorvos. Őt nem kerüljük, hanem hozzá menetelünk, célirányosan. Hasznos információ, hogy a terhesség megállapításától a szülést követő 90 napig a teljes körű fogászati alap- és szakellátás – a fogtechnikai költségek kivételével – térítésmentes (bővebben lásd a linkelt lapon). Ezen időn belül nekem körülbelül meg sem fordult a fejemben a vizsgálat, de nem is tudtam róla. 

Viszont szoptatás esetén tényleg megéri a gyermek féléves kora környékén elfáradni a rendelőbe. A körzeti fogorvos fogadtatására egy külön cikket kéne szánni, ha nem szapulnák így is elegen és minden helyen a magyar egészségügyet. Pedig csak arra szerettem volna megkérni, hogy kukkantson bele a számba addig, míg eljutok a saját dokimhoz, hogy nincs-e valami sürgősebb teendő, amivel nem várhatom meg a két hónap múlvára kapott időpontomat. Összegezve annyit, hogy furcsa stílusa után ő is javasolt egy dátumot majd’ egy hónapra. A soha viszont nem látásra! 

Nem azért próbáltam végig ifjúkoromban a város szinte összes dentisztjét, hogy visszakerüljek egy vérfarkas karmai közé (csak hogy költőien túlozzak). Megtaláltam az én emberemet. Hosszú a várólista és szabadságol nyáron, de szakmailag ott van a topon és mellette még barátságos is. Ja, és az asszisztensek krémje segíti. 

Aggodalmamra csodálkozva mondta, hogy nincs itt semmi probléma, csak a barázdáim színeződtek el, ami neki már gyerekkora óta úgy van. Szépen leszedte a fogköveimet, örült, hogy minden évben részt veszek a szűrővizsgálaton, majd ragyogó fehér mosollyal eltette az ezért járó honoráriumot. „Mert megérdemli.” ;-) 

Felvetésemre pedig akként reagált, hogy tulajdonképpen nem a terhesség és a szoptatás „rontja el” a fogakat, hanem az ezekkel járó életmódbeli (és táplálkozási – teszem hozzá én) változások okozhatnak gondokat. 

Párom nehezebben veszi rá magát az indulásra, pedig őt is beprotezsáltam már a megfelelő helyre (nem is értem, a folyamatos páciensbővítésért miért nem kérek jutalékot…). Most éppen egy egynapos tanfolyam mentette meg a részvételtől, egy hónappal tolva az idegeskedését (és fokozva másokét az odajutás kapcsán). 

Összegezve azt gondolom, a fentieken kívül nem tehetünk sem többet, sem kevesebbet ahhoz, hogy megőrizzünk fogaink még valamennyire meglévő épségét. Tehát a legfontosabb a rendszeres mosás és ellenőriztetés, de nem árt odafigyelni a tápanyagbevitelre sem!

Előkészületben: "Amivel nem értek egyet"

A bejegyzés trackback címe:

https://ugrobeka.blog.hu/api/trackback/id/tr3714199795

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.