Ugróbéka

Hogy jut idő magamra?

2018. július 26. - Ugróbéka anyukája

Sehogy. Hol jut, hol nem. Egyre kevesebb. A kérdést párom baráti társaságának hölgy tagja, egy Áronnál 5 hónappal idősebb fiúgyermek édesanyja tette fel, amikor meglátogattak minket. Majd kijelentette, hogy tiszta szőr a lába, és elég régóta nem sikerült hajat mosnia.

Ha olyan hosszú és sötét szőrszálak leledztek volna rajta (maximum szőke szöszök lehettek itt-ott), mint ahogy én festettem, biztos nem vett volna fel rövidnadrágot. Én nem is tettem. Legfeljebb térdzokniban lejthettem volna, de annál sokkal jobb egy vékony hosszúnadrág. 

Mindenesetre bejegyzést nyert, tehát próbálom megvilágítani, hogy fordíthat az ember magára némi időt, illetve hol lehet a gond, ha ez mégsem jön össze. 

A választ azzal kezdtem, hogy komoly segítségeim vannak. Ha valakinek mindent egyedül kell elvégeznie, szinte lehetetlen a küldetés, esetleg az alvásidejéből lecsippentve tud magának esélyt kovácsolni, de nem vagyok benne biztos, hogy ez megéri. A pihenés a szoptatási időszakban szerintem nagyon fontos. 

A nagymamák főznek és mosnak ránk, valamint a heti nagytakarításban is elsődleges támogatást nyújt édesanyám, addig én a babát sétálni viszem. Nekem marad a gyermek ellátása, a neki való ételkészítés, a mosogatás, esetleg néha apró seprés, felmosás, pakolgatás, egyéb rendkívüli dolgok, illetve akadályoztatás esetén a többi. 

Igyekszem ezeket akkor letudni, amikor a manó ébren van, hogy alvása idején én is tudjak kikapcsolódni, ledőlni, vagy leginkább magammal foglalkozni: megnézni az e-maileket (bár manapság az egyre rövidülő szundítások miatt ezt is megkísérlem az ébrenlétre tenni – a mai technikai feltételekkel ez már nem is olyan nehéz), blogolni, olvasni, régi játékot újra felfedezni az interneten, böngészni, stb. 

Persze ehhez az is szükséges, hogy a csecsemő ellegyen, amikor nem mellette kuksolok, hanem robotolok. De ez már egy másik fogós, ravasz felvetés, ami megoldásra vár, és akár szintén önálló írást igényelne, ezért most átugrom. 

Ami az ember mindennapi jóllétéhez, frissességéhez elengedhetetlen, azt pedig délutánra időzítem, amikor már a párom is itthon tartózkodik – fürdés, hajmosás, manikűr, pedikűr, stb. Persze előfordul, hogy utóbbiak egy-két napot csúsznak más elfoglaltság vagy szimpla időhiány miatt, de nem bírnám őket tovább húzni. Muszáj megcsinálni, különben én érezném magam rosszul. 

Az epilálásról annyit tudnék mondani, hogy legalább kéthetente próbálom beszuszakolni a menetrendbe. Megesett már, hogy részletekben, három nap alatt végeztem vele: egy nap egyik láb, másik nap másik láb, harmadik nap két kar… Másképp nem tudtam volna túllendülni rajta. Most viszont úgy voltam vele, hogy hasonló módon előbb is sor kerülhetett volna rá, de inkább megvártam vele a házassági évfordulónkat. Aztán természetesen felvettem az egyetlen olyan csinos ruhámat, ami az egész lábamat eltakarja… (Nem is volt annyira meleg, meg éppen ahhoz akadt kedvem.) 

A fentieken kívül azonban az égvilágon semmit nem tudok csinálni. Értsd: koncertre menni, akár egyszer beülni valahova ebédelni vagy süteményezni. Ez mondjuk nagyrészt annak köszönhető, hogy a baba miatt röghöz kötöttnek érzem magam, nem szeretek plusz nehézségeket okozni magamnak és a családnak azzal, hogy össze-vissza hurcolom a bébit, és viszem hozzá a fél lakást. Arról nem beszélve, hogy bár nem ódzkodnék attól, hogy nyilvános helyen megszoptassam – viszont nem is örülnék neki, ha valaki be találna szólni –, de úgy, hogy közben sír vagy éppen ordít, inkább nem vállalnám be… Egyszerűbb otthon, nyugodt körülmények között megetetni, még főzelékkel is, jóllehet az utóbbi időben előfordult már, hogy bevásárlóközpontban vagy a fodrásznál kapta meg az aktuális étkét. 

Azt hiszem, fent említett barátosnénk éppen a szöges ellentétem. Bárhova, bármikor, gyerekkel együtt. Azonban az énidő szempontjából legalább ugyanolyan rossz a túlsűrített program, mint a semmilyen. Ha egyfolytában baba-mama klubokba, babaúszásra járunk, a városban sétálgatunk, kávézgatunk, vásárolgatunk, akkor kellemes töltjük el a heteinket, de tényleg olyan alapvető dolgok maradnak ki, mint pl. a hajmosás. És véleményem szerint előbb-utóbb annyira kifárad az ember lánya az állandó futkosástól, hogy már nem tud feltöltődni vele. Néha le kell ülni, kell venni néhány mély levegőt, és relaxálni. (Mondom ezt én…) A kedvenc fotelban vagy a földön. Nem mások szeme láttára, hanem befordulva. 

Ám nálunk még nem érkezett el a mászás, pláne a járkálgatás ideje, amikor mindez még problémásabbá válik. Egy szőrtelenítésnek most sem állok neki Áron mellett, amikor egyedül vagyok vele, mert egyrészt akár oda is tud gurulni, másrészt hangos, harmadrészt pedig (ez hülyeség!) még mindig tartok attól, hogy a monoton hangtól előbb elálmosodik, és így is kínlódok az altatásával eleget. Viszont még bírok a fennlétekor a konyhában sertepertélni, vagy akár telefonon vagy tableten levelezni, nézegetni. 

De el tudom képzelni, mi lesz itt, ha közben nem csak odalépek, ha már a radiátor alatt van, és visszateszem a szőnyegre, hanem fél perc alatt a lakás másik végéből kell előrángatnom valamelyik bútorból… Valószínűleg az énidő egyre zsugorodik, bár lassan többet lehet kérni a nagymamákat, hogy vigyázzanak rá (mert más is el tud szórakozni a gyermekkel, és néha hagyni kell önállóan is játszani), mivel akár ők is meg tudják etetni, hosszabb távollétre is lehetőség adódhat. Már fáj a fogam egy-két színházi darabra… Ebben is bizakodunk. 

Szóval a megoldás sok-sok szorgalmas kéz, strapabíró derék és láb – akár családtag (első körben Apa), rokon, szomszéd, ismerős, barát, barátnő, kutya, macska, aki egy kis időre el tudja vállalni az apróság őrzését, megfelelő szervezés, időbeosztás, rugalmasság, és egy pici visszavétel a „mindig mindenhol ott akarok lenni” életvitelből. Szerintem.

Előkészületben: "Azok a fránya jelzések"

A bejegyzés trackback címe:

https://ugrobeka.blog.hu/api/trackback/id/tr3614142937

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.