Ugróbéka

Még mindig nincs vége

6 hónapos növekedési ugrás + fogzás + Anya menstruációja kezd visszatérni = ?

2018. július 19. - Ugróbéka anyukája

Korábban írtam már a szoptatással kapcsolatban felmerült nehézségeinkről. Nem gondoltam volna, hogy ezt lehet még fokozni. A fenti egyenlet végeredménye tulajdonképpen az, hogy eltűnt a tejleadó reflex. Hol van, hol nincs. (Egyszer volt, hol nem volt.) Van, hogy néhány másodpercen belül beindul, van, hogy 40 percig sem. (Bár addig már nem próbálkozok.) És előfordul az is, hogy egyáltalán nem működik. Persze így is tud vételezni a manó némi tejet, de közel sem annyit (mondja a szakirodalom), mintha lenne. Viszont úgy tűnik, hogy táplálót, ahhoz mindenesetre (meglepő módon!) elegendőt, hogy nappal 1,5, éjszaka 7,5 órát aludjon.

De ezek természetesen később történtek. A kezdetek nem festettek ilyen halványrózsásan. Hanem úgy, hogy nappal valahogy ellavíroztam a „kiváltott” étkezés és a kóstolgatás között. (A gyümölccsel nem voltunk előrébb, a krumplit akkor ízlelgettük.) Vigasztalás, cipelgetés, ringatás, sírás-rívás, idegeskedés, értetlenség, keresgélés, pánik. Nagyjából ebben a sorrendben. 

Az éjszakától nem féltem, mert akkor soha nem tartott sokáig problémánk. Lehet, hogy a fogzás kezdetén ott is megesett egy kis ordítás, ám akkor még nem kellett sokat várni a mannára, és éjjel a pihenés miatt a tej mennyiségének csekélységétől sem kell tartani. Egy-kétszer megtörtént az is, hogy többször kiabálva kelt a baba, de nem éhesen (máig nem tudom, mi volt a baja), 5 perc járkálás után visszatettem, tovább aludt. Nem valami kellemes, de belefér. 

Aztán hajnalban is rázendített. Apát is felébresztettük, és az ő biztatására próbálkozott türelmesebben Áron. Jó kis buli! Fájt az alhasam, a derekam (ez már korábban is jelentkezett, de lehet akár a gyerek hurcolásától is), és még ha fizikailag nagy mennyiségben nem is jelent meg a menstruáció, a hüvely ilyen-olyan, eddig a szoptatás alatt teljesen elmaradt – jelen esetben barnás – váladékozása visszatért. Mi lesz ebből? 

Szerencsémre párom anyukájának pesztráltjai – két eleven kiskölyök – éppen nyaraltak, úgyhogy át tudott jönni hozzánk segíteni. A támogatás pedig abból állt, hogy amíg nem kezdett a tej a bébi szájába ömleni, addig próbálta anyósom türelemre inteni, bátorítani, hogy küzdjön. Ha jó ideig így sem sikerült, átadtam ringatásra, amíg kísérleteztem egyéb praktikákkal – kb. a fejenállásig bezárólag. Már megint csak a kínlódás. Aztán, amíg szundított a kicsi, beszélgettünk. 

Arra jutottunk, hogy már az is óriási előny, hogy 6 hónapos koráig minden gond ellenére anyatejjel tápláltam a gyermeket. Rengetegen idáig sem jutnak el – különböző okok miatt. Biztos vagyok benne, hogy ezzel túlteljesítettem az átlagot. Két nap nyűglődés után felhívtam a védőnőt. Nem csoda, hogy visszavágta a fejemhez, amit pont az előző napi státuszvizsgálaton ejtettem el neki. „Tegnap még azt mondta, hogy nem akarja elkapkodni.” 

Azonban mint tudjuk, nem ő hallgatja egész nap a baba kétségbeesett, sajnálatra méltó üvöltését. Nem láthat bele mindenbe, és nem is kell neki. Kérem, csak arra válaszoljon, hogy tápszert vagy tejpépet adhatok-e Áronnak. 2-es tápszert, nem kell felíratni, gyógyszertárban beszerezhető. Délután el is megyünk érte, nem egy olcsóság. Elhatároztam magam, elég volt. A védőnő figyelmeztet, hogy lesz még tej, nem fog eltűnni egyik pillanatról a másikra. Ne aggódjon, nem lesz. Majd ha nagyon feszít, lefejek belőle. 

Arra viszont nem gondoltunk, hogy fél éves kor után már nagyon nehéz lesz, mint minden változás. A következő kérdés: mivel kínáljuk, miben? Pohárból még nem tud inni, a vizet szelepes itatóból kapja, azt is inkább csak rágcsálja. A cumisüveggel véglegesen megpecsételhetjük a sorsunkat. Bár mégiscsak a legegyszerűbb. 

Össze is tudom rakni mozaikokból, még jó, hogy mindenből egyféle márkát vett a párom. Osztok, szorzok, méricskélek, hogy beleférjen az újszülött üvegbe, és hogy ne vesszen túl sok kárba. Gyerek az ölembe, etetőcumi a szájába. Dudlizza, lassan, de fogy. 4 hónapos kortól való, lehet, hogy egy picit kicsi a lyuk. Közben felismerésre jutok: ezt adagolhatja más is, addig mehetek fürödni. Ennyi ész volt kéznél. Két újdonság = sztrájk. Anyukámtól nem fogadja el. Visszaveszem, nálam sem eszik. Kb. 50 ml. Ezzel nem ér messzire. 

Több szopi kimaradt, talán van tej, ha elindul, mégiscsak gyorsabb, mint a dudlisüveg. Másnap megpróbálkozunk kanállal is. Kiveri a kezemből a folyadékkal együtt, a tálba belecsap. Sejti, hogy ez hosszú lenne. Marad a cumisüveg. Ezúttal 80 ml. Haladhatnánk még, de közben megkíséreljük a szoptatást is. Felügyelettel beleszokunk, hátha elmúlnak a nehéz napok. Ha nem is 2-3, de 4-6 nap alatt. 

Amikor éppen több tápanyagra van szüksége (és még mindig érzékeny az ínye), nem arra számít a baba, hogy gyökeresen megváltozik a tej íze, drasztikusan csökken a mennyisége, és mindezeket fűszerezve még nem is tódul a szájába. Az amúgy sem a türelméről ismert Áron mindettől mérhetetlenül kiakadt. Megértem (rossz, kevés, és még ki se jön – én se harcolnék fél tányér kelkáposzta-főzelékért…), de mit tehetek? 

Iszom a citromfű teát, szedem a magnéziumot, hogy viszonylag nyugodtabban tudjam kezelni a helyzetet. Most sem várom meg, míg nagyon éhes lesz, alvás után talán kipihentebb. Fontos lehet az időzítés is. Ám az esti dupla vacsora így nehezen jöhet össze. 1-1,5 óra elteltével még egyszer kicsikarni a reflexet (szinte) lehetetlen. 

Hát ilyen is megeshet. Legközelebb már ezen sem lepődünk meg, sőt készülünk rá komoly erőkkel. És ismét ott fityeg a tápszeres doboz a konyhapulton, ezúttal másik helyen, a nullást pedig „elajándékozzuk”. Biztonságot nyújt, de mint ismeretes, ezt is le kell tolni a bébi torkán. Ami ekkora korban már bizony szintén kihívás.

Előkészületben: "Ami eddig nálunk normálisnak tűnt"

A bejegyzés trackback címe:

https://ugrobeka.blog.hu/api/trackback/id/tr2014122605

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.