Ugróbéka

Szülésindítás egy nappal a kiírt dátum után (3. rész)

- első gyermeknél szinte garantált császármetszés

2018. május 10. - Ugróbéka anyukája

Ha az első két részt még nem olvastad: "Szülésindítás egy nappal a kiírt dátum után - első gyermeknél szinte garantált császármetszés (1. rész)"; "Szülésindítás egy nappal a kiírt dátum után - első gyermeknél szinte garantált császármetszés (2. rész)"

Azóta is minden nehézségnél megfordul a fejemben, hogy ez azért van, mert nem dönthetett. Nem akkor és úgy következtek be az események, amikorra és ahogy mi elterveztük, elképzeltük. Mindig a szemem előtt lebegnek a félelemkeltő pszichológiai cikkek, melyek szerint később sem fog tudni határozni az élet nagy kérdéseiben, hogy mindig bizonytalan lesz, hogy még azt sem tudja kitalálni, melyik játékot fogja meg.

Még szerencse, hogy ellenpéldaként eszembe juthat fent (a 2. részben) említett unokatestvérem, aki szintén császármetszéssel született, és rendkívül talpraesett, határozott, életrevaló lány, illetve már feleség. 

És aztán rájöttem, nem is a szül(et)és módja a legnagyobb probléma. Mással is megesett már. Magyarországon kiemelkedően magas a császármetszések száma, holott – például Németországgal ellentétben – alapból nem választható. 

Máshol volt a törés. Onnantól kezdve, hogy minden előzetes jel nélkül a szülőszobára kerültem, hogy nem tudtam a szóba jöhető lehetőségekről, hogy bábként rángattak egyik állomásról a másikra, hogy nem készülhettem fel semmire, hogy hiába peregtek az órák, minden olyan gyorsan és váratlanul történt, már az első pillanattól, az első értetlenségtől és tehetetlenségtől, a legelső könnycsepptől fogva elvesztettem a kapcsolatot Vele. A lelkem és a szervezetem ellenkezett, próbáltam magunkkal törődni (magunkat sajnálni, ha már más nem teszi), valahogy kiszabadulni a helyzetből, elmenekülni, kicselezni, hadakozni, és közben a legfontosabbat felejtettem el. Hogy ahogy eddig, megbeszéljem manóval, hogy mi lesz. (Nyilván könnyebb lett volna, ha magam is tisztában vagyok vele.) Hogy számítson rá. Hogy tudja, hogy utána is mindig ott leszek Vele, és vigyázok Rá. Itt rontottam el. És nem hiszem, hogy ezt pótolhattam azzal, hogy később az ezzel kapcsolatos érzéseimet elmondtam neki.

Előkészületben: "Bababarát kórház?"

 


A bejegyzés trackback címe:

https://ugrobeka.blog.hu/api/trackback/id/tr1113903618

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.