Nem, sajnos nem úgy, hogy minden nap 10 órakor van a köztes étkezés. Vagy legalább a környékén, plusz/mínusz fél óra eltéréssel. Nem. Néhány napig sem. A kezdetektől próbáltam a 4É (evés, ébrenlét, alvás, énidő) [1] szerint megszervezni az életünket – több-kevesebb sikerrel.
Néha gördülékenyebben ment, néha e miatt 2-2,5 óránként ettünk, néha teljesen borult az egész. Visszanézve a szoptatásról vezetett jegyzeteimet, lehetett találni benne olykor rendszert, ismétlődő időpontokat, sablonszerűségeket, de tervezni nem tudtam (volna) hozzá. Nem volt katonás rend és fegyelem, de nem is működött volna Áron talpraesett, akaratos természete mellett.
Egyszer mondtam anyósomnak (Nagymama), hogy nem tudom, hogy alakul majd a következő napunk. Azt kérdezte: „Miért, nincsen időpont a védőnőhöz?” De, éppen az, hogy volt. De arra nincsen semmi előrejelzés, hogy a fiatalember aznap mikor kel és milyen kedvvel.
Ahogy már idéztem egyszer egy cikket, felénk is hasonlatos a történet. Vannak „A” (2-3 órákat durmol) és „B” (repeshetünk, ha fél órára elpihen) napok. Nálunk nagyjából egyenlő arányban. Egyik nap ilyen, a másik olyan. Volt, hogy anyukámmal (Nagymami) beszéltem telefonon, „panaszkodtam sanyarú sorsomról”, ő meg lelkendezett, hogy másnap jön, mert akkor biztosan jobb lesz a hangulat… :-)
Egy kvízben pont az volt a kérdés nemrégiben, hogy hány front ténykedik Magyarország területén egy évben. Eltaláltam, hogy 100. Nem tudom, hogy itt a kettős frontok egynek számítanak-e, de nagyjából erre is foghatom, hogy egyensúlyban vannak a jó és rossz napok.
Előfordult, hogy bejött, hogy ha valahova mennünk kellett időpontra, akkor előtte való este elmondtam a manónak, hogy mire számítson, hogyan készüljön, és mikorra kell esnie az étkezésének. Máskor viszont fütyült az alkotmányra. (Bocsánat, Alaptörvényre, ahogy a szülésfelkészítő tanfolyamon viccesen felhívták rá a figyelmünket: „A gyermek kötelessége különösen, hogy gondozása és nevelése érdekében szülőjével vagy más törvényes képviselőjével, gondozójával együttműködjön”, bár ezt az 1997. évi XXXI. törvény a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról 10.§ (1) a) pontja tartalmazza.)
Sokszor görcsöltem rajta, ragaszkodtam legalább a 4É-hez, megkíséreltem nyújtani az ébrenlétet, vagy tovább altatni. Mert annyiban hozzászokott, hogy ha ébred, neki ennie kell. Ha éhes, ha nem, ha 1 órája evett, ha 5. A kiságyból a játszószőnyegre tenni merész cselekedet. Embert próbáló. Ideig-óráig, szórakoztatva esetleg működőképes.
Azért tényleg megesik olyan 2-3 napos (netán hosszabb) időszak, amikor valamilyen formában tudok számolni. Ugyanannyikat van fenn pl. Ilyenkor könnyebb az altatás is, mert meg bírom saccolni, hogy mikor álmosodik el valóban. Így mindenki nyugodtabb.
Aztán pedig jön három teljesen különböző nap, amikor egyszer 1 órát képes fenn maradni, másszor 4-et… És napon belül is remekül variálja. Én pedig győzzem idegekkel – kivárva az „én időmet”, jó esetben bömbölés nélkül.
Az azért valamit segített, hogy a fürdetés és a lefekvés időpontját lefixáltuk, de az ébredés így is kaotikus. Próbáltuk az esti altatást korábbra tenni (hol drasztikusan, hol fokozatosan), azonban nem jártunk sikerrel (ebben sem). Mert úgy tapasztaltam, hogy ha korábban szundít el, reggel tovább is tud aludni. Lehet, hogy elsőre nem tűnik logikusnak, de valószínű a pihentető alvással és ennek ideális időpontjával van összefüggésben.
A sétát és az egyéb ételek evését is igyekszem hosszabb távra ugyanarra a napszakra helyezni, persze ezt is előbb ki kellett tapasztalni-kísérletezni, hogy mindennek megfelelően (kinti hőmérséklet, éhség, fennlét, nyűgösség) mindenkinek a legjobb legyen.
Mindent összevetve szerintem örülhetünk, hogy nagyjából nem kell senkihez és semmihez alkalmazkodnunk, mert akkor oltári nagy bajban lennénk. Bár néha az is megfordul a fejemben, hogy a babának is egyszerűbb lenne, ha lennének támpontjai, amikhez igazodnia kell. Abban bízunk, hogy az idő (meg a fogak kibújása) a napirendben (és sok másban) is támogatni fog bennünket.
Előkészületben: "Vörös a gyerek haja?"
[1] utalás Tracy Hogg & Melinda Blau: A suttogó titkai I. c. könyvére (Európa Könyvkiadó, Budapest, 2016.)
